5. rész A részvények

A teljes szöveg

--(Konyha, Mr. 12trees érkezik le)--
12trees: Az utolsó adag szennyes edény. Húzd le őket, Henry !
Henry: Aztán lefekhetek ?
12trees: Nem, nem lehet.
Henry: Fél három van !
Mrs. Lipton: Csak ne méltatlankodj, kis Henry ! Őméltósága múltkori partyja után nem végeztünk reggel ötig. Csak másfél óránk maradt alvásra.
Henry: A sok alvás árt a szépségnek, Mrs. Lipton. Kisimulnak a ráncok a szeme alatt. (12trees taslit ad - 1.) Áááááá !
12trees: Tartsd a szád ! Vidd át a tányérokat Mabelnek !
Mabel: Hála Istennek, ez az utolsó adag ! Öt órája forró vízben áznak a kezeim ! Nézd meg ! (mutatja Henrynek) Tiszta vörösek !
12trees: Csak ne panaszkodjon, Mabel, maga az egyetlen, aki külön pénzt kap érte.
Mabel: Mit ? Három pennyt óránként.
12trees: 21 órát dolgozott, mire végez, az negyed font és három pennyt jelent mára. Hányan mondhatják ezt el magukról ?
Mrs. Lipton: Egy jó csésze tea mindnyájunknak. A szükség idején ébren tart. Mindig ezt mondom.
Henry: Igen, Mrs. Lipton, mindig ezt mondja.
(Ivy támolyog be ásítva)
12trees: Merre jártál, Ivy ?
Ivy: Rendet kellett raknom Miss Cissy szobájában, hogy le tudjon feküdni. A barátai óriási rendetlenséget csináltak.
Mrs. Lipton: Miss Cissy szobájában ? Remélem nem voltál sokáig.
Ivy: Hozzám sem akart szólni. Senki nem beszél hozzám.
12trees: Nem vagyok meglepve.
Ivy: Miért ? Mit csináltam ?
Mrs. Lipton: Ne szólj szám, nem fáj fejem.
(Stokes érkezik le)
Stokes: Őméltósága borzalmas állapotban van.
12trees: Elaludt végre ?
Stokes: Most már igen, altatót kellett adnom neki.
12trees: Ezért még megfizetsz, Ivy !
Ivy: Mi közöm van nekem ehhez ?!
Stokes: Őméltósága szerint kikotyogtad a dolgot Sir Ralphnek.
Ivy: Ugyan mit ?
12trees: "Ugyan mit ?" - kérdezi ! Ész nem jutott neked, te lány ?
Stokes: Ivy, elmondtad Sir Ralphnek, hogy Őméltósága viszonyt folytat Lady Agathaval. Most válás lesz belőle. És te vagy a tanú rá.
Ivy: Soha nem láttam semmi bizonyítékot.
Henry: Mind tudjuk, úgy járnak együtt, mint zsák és a foltja.
Mrs. Lipton: HaaH ??? Tartsd a szád, kis koszos ördög !! (tasli -2.)
Henry: Áááá ! Most végre ágyba küld ?
Mrs. Lipton: Nem ! Menj és segíts Mabelnek a mosogatásban.
Ivy: Ó, én semmi rosszat nem akartam, csak beszélgettem vele.
12trees: Szolgálók nem csevegnek az uraikkal.
Stokes: Ők nem az uraik. Csak gazdagok.
Mrs. Lipton: Pontosan mit mondtál neki, Ivy ?
Ivy: Semmit, csak, hogy Lady Agatha eljött vacsorára, rosszul lett, és itt töltötte az éjszakát.
Stokes: Mondtad, hogy együtt láttad őket az ágyban ?
12trees: Na, de kérem !!! Ne Mrs. Lipton előtt !
Stokes: Ki kell mondani. Ivy ! Mondtad, hogy láttad őket együtt az ágyban ?
Ivy: Nem, azt nem, mert nem láttam !
Stokes: Ivy !!!!
Ivy: (keresztet vet) Az életemre esküszöm.
Stokes: Eben az esetben Sir Ralph blöfföl. Ivyt használja fel, hogy átlépjen őméltóságán.
12trees: Védelmünkbe kell vennünk őméltóságát és Lady Agathat. Meg kell védenünk jó hírüket ezen botrányos vádak ellen.
Henry: Még akkor is, ha olyanok, mint a zsák meg a foltja ?
(Mindenki Henryre néz)
12trees: Henry, gyere ide ! ... Mi ez itt az asztalon ? (Henry odahajol, tasli 3. repül)
Henry: Áuuúúú !

--(Hátsó lépcső, tejes ember le, tejet lerak, Ivy és Stokes a hajnali teákat indul szétosztani)--
Ivy: Gondolod, apa, kirúgnak ?
Stokes: Éppen azon vagyok, hogy beszéljek Őméltóságával.
Ivy: Hááhh ! El fogod mondani neki, hogy Sir Ralph 5.000 fontot kínált a részvényekért ?
Stokes: Ugyan, dehogy, még nem kaptam meg őket ! Lady Lavender meggondolhatja magát és másnak adhatja. Nagyon óvatosnak kell lennünk, Ivy ! Ha majd a kezemben lesznek a részvények, nem fognak porszemnek nézni !
Ivy: De ha eladod Sir Ralphnek, Őméltósága csávába kerül.
Stokes: És mikor törődtek az uralkodó osztályok az olyanokkal, mint te meg én, Ivy ?
Ivy: Ez nem helyes, apa !
Stokes: Ezt én ítélem meg ! Kié ez a tea ?
Ivy: Miss Cissyé.
Stokes: Ne maradj soká !
(benyit Őméltóságához)
Stokes: Jó reggelt, uram ! Itt van a teája.
Őméltósága: Hál' Istennek ! Rossz éjszakám volt !
Stokes: Tölthetek, uram ?
Őméltósága: Legyen szíves !
Őméltósága: Az agyam egyfolytában járt. Végül eredményre jutottam. Ennek az Ivynak mennie kell.
Stokes: Megértem az érzéseit, uram, de alaposan kifaggattam ezt a lányt, és határozottan állíthatom, nem mondta Sir Ralphnek, hogy látta önt és Lady Agathat, amint házasságot törnének.
Őméltósága: Hogy merészeli, Stokes ??!!!!
Stokes: Sajnálom, uram, de így neveznék a bíróságon is.
Őméltósága: (lehiggadtan) Igen, igaza van, Stokes. Micsoda káosz !
Stokes: Szerintem, lehetséges, uram, hogy Sir Ralph játszik magával.
Őméltósága: Ezt meg hogy érti ?
Stokes: A lány esküszik, hogy felvitte a teát, de nem látott semmit.
Őméltósága: Az igazat mondja ?
Stokes: Megesküdött az életére. Ez nagyon komoly dolog a cselédlányoknál.
Őméltósága: Sir Ralph mindenbe belekapaszkodik. Elhatározta, hogy tönkretesz. Átkozottul jó, hogy nekem adja el a részvényeket !
Stokes: Az jutott eszembe, uram, hogy felkínálnám eladásra Sir Ralphnek, ha elfogadja, hogy elejti ön ellen a vádat.
Őméltósága: Maga megőrült ! Első dolga lenne, hogy kibuktatna az igazgatótanácsból !
Stokes: Ha egyszer leállította a vádat, természetesen letagadhatom, hogy bármiben is megegyeztünk.
Őméltósága: Ha nem kapja meg a részvényeket, újra be fogja nyújtani a keresetet.
Stokes: Ivy az egyetlen tanúja. És kétségkívül szerezni fog számára egy jól fizető állást a Brit Birodalom egyik Isten háta mögötti pontján.
Őméltósága: Ez, hogy a maga szavait használjam, nem lenne fair játék.
Stokes: Az én pozíciómban én csak a fair play luxusát engedhetem meg magamnak, uram.
Őméltósága: Igazán ? ... Jó.
Stokes: Csak még egy dolog, uram. Rá tudná venni Lady Lavender ügyvédjét, hogy meggyorsítsa a részvénybizonylatok átadását ?
Őméltósága: Tudja, hogy milyen, megváltoztatja a véleményét és mégsem magának adja a részvényeket.
Stokes: Ebben az esetben, uram nem tudnék nyomást gyakorolni Sir Ralphre.
Őméltósága: Nem mondhatná csak úgy, hogy megvannak a részvények ?
Stokes: És ezt "fair play"-nek hívná, uram ?
Őméltósága: Értem mire gondol.
Stokes: Ha meg tudom győzni Sir Ralphet, biztos, hogy nem lesz több gondja, uram.
Őméltósága: Hála Istennek, hogy ilyen emberre támaszkodhatom, mint maga, Stokes !
Stokes: Uram. (elindul kifelé)
Őméltósága: Töltsön még egy csésze teát, legyen szíves !
Stokes: Igen, uram.

--(Teddy szobája. James segít az öltözésben.)--
Teddy: Ha engem kérdez, James, szerintem az estély abszolút tragikus volt.
12trees: Úgy tűnt, Miss Cartwright nagyon élvezi, uram.
Teddy: Nem tudom, tud-e róla, James, de ez az én bátyám megpróbál nekiajándékozni.
12trees: Hát, csinosan nézett ki, mint Brittania és elég nagy derültséget keltett, amikor három kolbászt próbált ráakasztani a szigonyára.
Teddy: Ez a baj vele. Mindig kitalál valamit. Annyira más, mint Ivy ! A főkötőjével és fodros kötényével ! A fénylő arcával, amint gondoskodik rólunk ! Mindnyájunknak ad innivalót !
12trees: Igen, uram. Melyik mandzsettagombját parancsolja ma, uram ?
Teddy: Áh, jövök máris ! Majd kiválasztom. ... Oh, emlékszik erre a gyűrűre, James ? Aznap viseltem, amikor megmentette az életem !
12trees: Mintha csak tegnap lett volna, uram !
Teddy: Kilenc éve volt, James !
12trees: Rettenetes idők voltak, uram.
(feltűnik az első rész háborús képsora)
Teddy: Az embereimet vezettem előre. És egyszerre csak golyózáporba kerültünk. Az a borzalmas ütés a fejemen ! Ekkor eshettem abba a gödörbe, ahol maga és Stokes rám találtak. (James és Stokes repül a gödörbe és rátalál)
12trees: Azt hittük, halott.
Teddy: Bárcsak rátehetném a kezét arra az ócska tolvajra, aki kilopta a smaragdot !
(A képen épp Stoke bajlódik vele)
Teddy: Valami disznó lehetett, aki kifeszegette egy bajonettel ! !
12trees: Nagyon valószínű, uram !
Teddy: Nem lennék meglepve, ha egy német lett volna.
12trees: Elég lehetséges, uram.
Teddy: ... És maga meg Stokes hátracipeltek. Igazán derék ember, ugye ?
12trees: Ö.. Nagyon ... (keresi az ideillő szót) erős, uram !
Teddy: Soha nem fogom elfelejteni, amit értem tettek. Ha rajtam múlik a dolog, maga és Stokes itt maradnak, amíg csak élnek.
(James bájmosollyal nyugtázza a bejelentést)

--(Miss Cissy szobája. Ivy kopogtat)--
Ivy: Itt a golfcipője, Miss Cissy !
Cissy: Köszönöm, Ivy !
Ivy: Sajnos nem maradhatok (indulna is kifele)
Cissy: Ivy ! Miért van az. hogy ahányszor csak belépsz a szobámba, az első dolog, amit mondasz, hogy "sajnálom, nem maradhatok" ?
Ivy: Hát, mert ... mert sok a tennivalóm.
Cissy: Azok várhatnak. És most add ide a golfnadrágomat. Fél óra múlva találkozom Penelopeval a pályán.
Ivy: Ugyanabba a golfklubba jár, mint a tiszteletreméltó Teddy ?
Cissy: Nem, kiléptem. Azt akarták, hordjak szoknyát. Buta, prűd népség !
Ivy: És most hol golfozik ?
Cissy: Beléptem egy új klubba. Sokkal haladóbbak. A lányok beülhetnek a bárba, a fiúk hordhatnak tornacipőt is, és nem kell kereszténynek lenni.
Ivy: Én soha nem golfoztam. Nehéz ?
Cissy: Általában nem. De ahogy ma reggel érzem magam, még látni sem fogom a labdát.
Ivy: Áh ! Micsoda csodás party volt ! Ó, én igazán élveztem ! (kissé lekonyul) De mindenki haragszik rám.
Cissy: Igen, Ivy. Én is elégedetlen voltam veled. Nem szabad fecsegned a vendégekkel, hagyd ezt szépen a családra. Apa valószínűleg a bíróságon köt ki miattad !
Ivy: Ah- Óh Esküszöm, Miss Cissy, nem mondtam semmi rosszat, mert nem is láttam semmit ... azt hiszem.
Cissy: Mit láttál, amikor fölvitted a reggeli teát Lady Agathanak ?
Ivy: Alig valamit, olyan sötét volt. Nem hagyta, hogy elhúzzam a függönyt. És nem hagyta, hogy felgyújtsam a villanyt, és nem hagyta, hogy kitöltsem a teáját. Azt hiszem, gyorsan meg akart szabadulni tőlem.
Cissy: Miért ?
Ivy: Azt hiszem, szeretett volna még egy kicsit aludni.
Cissy: Láttál te egyáltalán valamit ?
Ivy: Csak egy hosszú dudort az ágyban mellette.
Cissy: Mit ?
Ivy: Azt hiszem, hengerpárna volt.
Cissy: Akkor semmi baj.
Ivy: És aztán megmozdult, azt hiszem.
Cissy: Nem vagy biztos benne ?
Ivy: Mondtam már, túl sötét volt.
Cissy: Hát, ö, lehet, hogy a lábát mozgatta.
Ivy: Igen, az lehet. Csak ez a dudor közepén volt, mintha lélegezne.
Cissy: Hát, ö, lehetett a könyöke is.
Ivy: Igen, lehetett a könyöke is. Valószínűleg a könyöke volt. ... Aztán nyögött.
Cissy: Jézus ! Ezt mind elkotyogtad Sir Ralphnek ?!
Ivy: Nem, Miss Cissy ! Az egyetlen, akinek ezt elmondtam, maga !
Cissy: Hiszen ez borzasztó !
Ivy: Igen ?
Cissy: Ha kitudódik, romba dönti apát ! Azt akarom, nézz a szemembe, és fogadd meg ünnepélyesen, egy árva szót sem szólsz róla senkinek a világon !
Ivy: Tegyük föl, valaki kérdez.
Cissy: Akkor hazudsz !
Ivy: Óh, nem, Miss Cissy, azt nem tehetem ! Én a vasárnapi iskolába jártam, és a reménykedők karába és azt énekeltem, hogy Jézus napsugara vagyok ! Ha hazudok, nem akarja, hogy a napsugara legyek !
Cissy: Ha az igazat mondod, senkinek nem kellesz majd semmire. (monoklit igazít) Soha.
(Ivy nyel egyet)

--(Poppy a szalonban a fotelban ül, egyházi közvetítést hallgat. Épp ájtatos zene szól. James érkezik egy pohár vízzel.)--
Bemondó: ... és ezzel reggeli istentiszteletünk véget ér
12trees: A szódavize, Miss Poppy.
Poppy: Köszönöm, James.
Bemondó: A szünetjel után kamarazenét közvetítünk.
Poppy: Zárja el ! (karját nyújtja a szóda felé, de nem éri el) Óh, James ! (James odanyújtja a tálcát) Ó, köszönöm. A fejem agyonkínoz. (kortyol) Magának nem fáj a feje, James ?
12trees: Nem, Miss Poppy.
Poppy: Magának sose fáj, igaz ? Nem is tudja, milyen szerencsés ! Micsoda éjszaka !
12trees: Igen, eseménydús volt !
Poppy: Teddy megint megpróbált bemenni Ivy hálószobájába ?
12trees: Oh, azt hiszem, nem, Miss Poppy.
Poppy: Én, amint a szobámba értem, kinyúltam. Nem feltételezem, hogy valaki az én kilincsemmel próbálkozott. Ugye nem ?
12trees: A takarítóasszony Mr. Jerryt reggel hatkor a harmónium mögött találta. Alig volt képes felmenni a lépcsőn, nem hogy még valakinek a kilincsét rázogassa.
Poppy: Én nem Mr. Jerryre gondoltam ...
12trees: kHm
Poppy: Már megint elpirult !
12trees: Nagyon megnehezíti a helyzetemet, Miss Poppy. Sokkal boldogabb lennék, ha mostantól kezdve csak szolga és úrnő lennénk.
Poppy: James ! Ugyan, mire gondolt ??!! (James tátog és elviharzik. Poppy vihog egy jóízűt)

--(Cselédbejáró előtt Mabel és Henry. Mabel mosófával nyüstöl egy ruhát, kicsavarja)--
Mabel: Ne tekerd, amíg nem mondom, Henry ! ... Még becsíped az ujjamat !
Henry: Igen, Mabel.
Mabel: (odatartja a ruhát a préshez) Jó, mehet !
(Henry átszellemülten teker. Wilson érkezik)
Wilson: Reggelt !
Mabel: Reggelt !
Wilson: Szép fehérek, Mabel ! Mi a titka ?
Mabel: Két adag a kékítőből.
Wilson: Én is ezt csináltam, amikor ilyen idős voltam, Henry, és ha becsíptem anyám ujját, nedves fakanállal kaptam a hátsó felemre.
Henry: Ezért lett magából ilyen derék ember, Wilson kapitány.
Wilson: Áh, ennél igazabbat nem szólhatott volna, kis Henry ! (bemegy) Reggelt, Ivy ! (Ivy egy levelet olvasva könnyeit nyeli a mosogatónál) Csak nincs valami baj ?
Ivy: Óh, nincs, köszönöm.
Wilson: (belép a konyhába, Stokes és Mrs. Lipton az asztalnál) Jó reggelt mindenkinek !
Stokes: Reggelt !
Mrs. Lipton: Jó reggelt kapitány !
Wilson: Óh, látom, épp időben érkeztem egy csésze kiváló teára, Mrs. Lipton !
Mrs. Lipton: Foglaljon helyet, Wilson kapitány ! (tölt)
Wilson: Mi ez a feketeség a szendvicseken ?
Mrs. Lipton: Kaviárnak hívják. A partyról maradt.
Wilson: Óh, sose kóstoltam.
Stokes: Vegyen csak !
Wilson: (benyom egyet) Valami halféle, ugye ? Nem nagyon ízlik, ami engem illet.
Stokes: Itt lent senki sem szereti.
Mrs. Lipton: Odaadom Mabelnek, a macskája megeheti.
Wilson: Mi baja Ivynak ? Törölgeti a szemét
Stokes: Igen ? Megnézem, mi bántja. (kimegy)
Mrs. Lipton: Akkora szíve van ! Úgy vigyáz rá, mintha az apja volna.

--(Mosogató. Ajtó nyitva, háttérben a teregető Henry és Mabel látszik.)--
Stokes: Ne vedd fel, Ivy, nem a te hibád ! Nem csináltál olyat, amit én nem hozhatnék rendbe !
Ivy: Nem az bánt, apa ! Levelet kaptam anyától. A háziúr ki akarja tenni.
Stokes: De mindketten küldünk neki pénzt !
Ivy: Nem eleget, apa. Három havi lakbérrel tartozik.
Stokes: Erre csak egy válasz van. (mutatja a zsebóráját) Ez megint zaciba kerül.
Ivy: Óh, nem ! Többet ne, apa ! Amikor együtt turnéztunk, minden hétfőn odavitted !
Stokes: De minden pénteken kivettem, Talán nem ? Ez az utolsó alkalom. Ha Őméltóságával dűlőre viszem, te és én sínre kerülünk.
Ivy: Ne igyál a medve bőrére, apa ! Lady Lavender még nem adta oda a részvényeket !
Stokes: Majd megteszi. Ne aggódj ! Feladom a pénzt a postán és anyád holnap reggel megkapja.
Ivy: Óh, kösz, apa ! Te tényleg nagyon szereted anyát, ugye ?
Stokes: Mindkettőtöket szeretlek. Nagyon ! Puszit ad, átölel.
Henry: Hé, Mabel ! Mr. Stokes megcsókolta Ivyt!
Mabel: Oh, az ilyen nagy házaknál ez már csak így megy. Komornyik és cseléd, kisasszony és lakáj.
Henry: És a napszámosnők ?
Mabel: Az utolsó, aki csókot lopott tőlem, egy szabadságos katona volt a háború alatt.
Henry: A búr háború alatt ?
(Mabel oldalba vágja a vizes inggel)

--(Zálogház, Stokes be. Csenget a pulton)--
Mr. Fisher: Helló, Mr. Stokes ! Jó rég járt erre utoljára !
Stokes: Nagyon jó állást kaptam.
Mr. Fisher: Otthagyta a deszkákat, ugye ?
Stokes: A varietének vége. Most már a film megy. Visszatértem a szolgálathoz, főkomornyik vagyok Lord Meldrumnál.
Mr. Fisher: Ez azt jelenti, hogy felveti a pénz ?
Stokes: Pillanatnyilag nem. (előveszi a zsebóráját) A szokásos darab.
Mr. Fisher: Óh, régi barátok vagyunk !
Stokes: Csak átmeneti zavar, persze.
Mr. Fisher: Igen, természetesen. Hm. Megint nő van a dologban ?
Stokes: Az asszony kirúgott kicsit a hámból.
Mr. Fisher: Fura, hogy éppen ma jött. Kiraktam néhány régi vacakot a széfből és ráakadtam arra a smaragdra, amit idehozott, éppen, hogy véget ért a háború. Azt, amit a német tábornoktól kaptam, akit foglyul ejtettünk ?
Mr. Fisher: Maga azt mondta nekem, hogy egy angol tiszttől kapta, mert megmentette az életét.
Stokes: Igen-igen ! Régen volt, tudja ?
Mr. Fisher: Tudja mi izgat ? Miért nem adta oda az egész gyűrűt ? Miért csak a követ ?
Stokes: De odaadta. Az ujjamon viseltem, de elvesztettem, mikor kézi tusát vívtam egy őrült törökkel Mezopotámiában.
Mr. Fisher: Nekem azt mondta, Franciaországban volt.
Stokes: Voltam is mielőtt Mezopotámiába mentem.
Mr. Fisher: Nem adtam el soha, nem nagy a kereslet a különálló kövekért. Csak az ötvösök veszik. Egy kicsit lepattogzott, mintha valaki kiszedte volna a foglalatából.
Stokes: A török volt a kukrijával.
Mr. Fisher: A kukrit a gurkák használták.
Stokes: Egy gurkától rabolta.
Mr. Fisher: Értem. ... Hát így volnánk, (rakja ki a fontokat) egy, kettő, három, négy.
Stokes: Ez meg mi ? Még egy ötödik is jár !
Mr. Fisher: Nehéz idők járnak, Mr. Stokes ! Ha nem jön vissza, itt maradhatok vele évekig ! Mint a smaragdjával.
Stokes: Nem fog itt maradni vele. Jó állásom van.
Mr. Fisher: Igen, említette. Lord Meldrumnál dolgozik. Rengeteg szép holmi lehet ott.
Stokes: Hm ! Olyan, mint Dárius palotája !
Mr. Fisher: Óh ? Ékszerek ?
Stokes: Ékszerek, ezüst, képek, ...
Mr. Fisher: Nem igazságos, ugye ? Neki mindene megvan, magának semmije.
Stokes: Nem.
Mr. Fisher: A hazáját szolgálta végig a háborúban, a többiekkel együtt, és hol vannak most ?! A Legtöbbjük a süllyesztőben.
Stokes: Minden megváltozik majd. Eljön a napja, amikor én leszek ott fönt, és Lord Meldrum a cipőmet fényesíti.
Mr. Fisher: Dühös a hangja. És én nem vádolom, Mr. Stokes, a maga helyében én is úgy éreznék. Eö. Csak emlékeztetőül, mindig vevő vagyok finom darabokra. És nem kérdezek semmit.
Stokes: Mi lenne, ha ideadná azt az egy fontot ?
Mr. Fisher: Jól van, Mr. Stokes, a jó szándék bizonyítására ! Biztos, hogy kötünk még együtt üzletet a jövőben. (átadja az egy fontot)
Stokes: Köszönöm. (el)
(Mr. Fisher egy darabig még néz utána - tán üzletet lát a jövőben.)

--(Szalon. Teddy passzianszozik, Lord Meldrum nyit be)--
Teddy: Ki volt az, aki telefonált ?
Őméltósága: Agatha. Sir Ralph elkergette. Az anyjánál van Pimlecoban.
Teddy: Hehe Hahaá, az összes csirkéd hazafut melegedni, nem igaz ?
Őméltósága: Úgy hangzik, mintha örülnél neki, Teddy.
Teddy: Örülök is ! Mindig olyan fennkölt és méltóságteljes vagy ! Mindig prédikálsz nekem ! Azt mondod, milyen tökfej vagyok. De ki fog a vádlottak padján ülni, heee ? He-he-he ! Kit fognak úgy kezelni, mint egy közönséges selyemfiút ? He ? Erre válaszolj !
Őméltósága: Ne nevess túl korán, Teddy ! Stokes szerint ez a lány semmit nem mondott Sir Ralphnek, tehát egyáltalán nincs bizonyíték !
Teddy: Óh, hagyd abba, George ! Mind tudjuk, mi zajlik itt. Fél London tudja, mi van köztetek.
Őméltósága: De nincs rá bizonyíték !
Teddy: Milyen bizonyítékot akarnak ? Egy His Masterboys felvételt ? Hangfelvételt a vendégszobából ? George és Agatha duettje: (énekel) "Nem adlak másnak, ha kell, harcolok érted ..."
Őméltósága: Igazán minden mértéket felülmúlsz, Teddy ! Kár, hogy apa nem küldött Ausztráliába, miután elcsábítottad a cselédlányt Eaten-ben.
Teddy: Nem csábítottam el ! Ő tanított engem ! Még gyerek voltam.
Őméltósága: Mit ? Hogy gyerek ?! 19 voltál ! És 17 volt a lány !
Teddy: 16 és fél.
Őméltósága: Ez mind üres szócséplés, borzasztó bajban vagyok és össze kell fognunk, hogy mentsük a családot !
Teddy: Sajnálom, George, jó fiú vagy. De néha úgy viselkedsz, mint egy vén mosónő.
Őméltósága: Hallgass már ! Nézd, Stokesnak van egy zseniális terve, hogy kihúzzon a csávából. Azt mondaná Sir Ralphnek, eladja neki a gumirészvényeket.
Teddy: De Levi nem adta még neki őket !
Őméltósága: Majd gondoskodom róla, hogy megtegye. Ez a terv. Mit szólsz hozzá ?
Teddy: Marhaság.
(Levi lobban be lila szerelésében)
Lavender: Elkészültem vele ! (Asztalra tesz egy agyagtömböt) Itt van ! Mit szólsz hozzá ?
Őméltósága: Abszolút első osztályú, a legjobb, amit valaha csináltál.
Teddy: Mi ez ?
Lavender: (Értetlenkedve, mit nem lehet ezen tudni) A papagájom !
Teddy: Melyik része a papagájnak ?
Lavender: A fejét mintáztam meg !
Teddy: Óh, persze, persze ! Igen, a feje, mint egy golflabda.
Lavender: Kiállítást fogok rendezni a Grepton Galériában.
Teddy: De még csak hat szobrot csináltál !
Lavender: Azért bemutathatom őket.
Teddy: De mind papagájok !
Őméltósága: Ez nem számít, Teddy ! Ebstein is mellszobrokat csinált és mind embert ábrázolt. És mi van a részvényekkel ?
Lavender: Milyen részvényekkel ?
Őméltósága: A Union Jack részvényeivel.
Lavender: Óh, nem a tieid, az enyémek !
Őméltósága: Azokkal, amiket Stokesnak adtál.
Lavender: Vagy úgy, tálcákat gyűjt !
Őméltósága: Ez igaz ?
Lavender: Igen, kínáltam neki egy tiszta ezüstöt, de azt mondta, már van egy belőle.
Őméltósága: Akkor most kiveszem a széfből az adománylevelet. Aláírhatod a dokumentumokat.
Lavender: Vannak részvényeim más társaságaidnál is.
Őméltósága: Óh, igen, sokat befektettél a Nyugat-Indiai Cukor és Melasz Társaságba.
Lavender: Úgy szerzed a cukrot, hogy elcseréled rabszolgákért, nem igaz ?
Őméltósága: Hát most már nem.
Lavender: Esküdj meg rá, hogy nincs már egy sem ! Ez törvényellenes, tudod ?! Nem akarom, hogy a rendőrség kijöjjön és átkutassa a házat !
Őméltósága: Nem, Lavender. Az utolsótól is megszabadultunk már 1825-ben.
Lavender: Lehet, hogy volt egy kicsinye is...
Teddy: Ne aggódj, majd George jól körülnéz, hogy megbizonyosodjon róla.
(James kopogtat)
Őméltósága: Szabad !
12trees: Elnézést, uram, hány teát hozzak ?
Őméltósága: Hármat kérnénk, James.
12trees: Uborkás szendvicset ?
Őméltósága: Igen, és néhányat Mrs. Lipton kiváló meggyes lepényéből.
12trees: Parancsol még valamit ?
Lavender: Igen ! Nézzen jól körül, és győződjön meg róla, nem maradt-e néhány rabszolga az alagsorban !
(James szeme fennakad, el)

--(Konyha. Wilson kapitány és Mrs. Lipton az asztalnál, Henry Törölget, Ivy érkezik tálcával)--
Ivy: Ah, befejezték a teázást. Ilyet nem láttam, mióta itt vagyok ! Fölfalták az összes uborkás szendvicset !
Mrs. Lipton: Óh, Mr. Teddy nem tud ellenállni az uborkás szendvicseimnek. Óriási csomagokban adtam neki mindig, amikor visszament a kollégiumba. "Ne sírjon, Mr. Teddy !", mondogattam neki, "Gondoljon inkább az uborkás szendvicsekre !"
Wilson: Nem tudom, a felsőbb osztálybeliek miért küldik a gyerekeiket kollégiumba. Az borzalmas. Nézzék csak, mit tettek Tom Braunnal, kivesézték mindenki előtt.
Ivy: Téged is kiveséztek, amikor árvaházban voltál ?
Henry: Megtették volna, de nem volt pénzük késre.
Wilson: Nézzék, mit tettek a meggyes lepénnyel is ! Összebarmolták !
Mrs. Lipton: Jobb lesz, ha megeszi, Wilson kapitány.
Wilson: Óh, nem bírok többet enni ! Tudja mit ? Kicsipegetem a meggyeket belőle.
Mrs. Lipton: A maradékot Mabelnek adom.
Wilson: Igen, és ott van a levágott kenyérhéj is, ami a szendvicsekből maradt ! Azt is magával viheti !
Ivy: A szegény pára ! Nem lehetne adni neki valami jobbat is ?
Mrs. Lipton: Ó, hálásnak kéne lennie ! Nagyon szegény emberek között él. (Ivy átmegy a mosogatóhoz) A szomszédai sokkal rosszabb körülmények között vannak.
Ivy: Törölgetek, Henry !
Henry: Már nincs semmi bajod, Ivy ?
Ivy: Miről beszélsz ?
Henry: Láttam, ahogy sírtál egy kicsit reggel.
Ivy: Ááá óóó Én csak levelet kaptam a mamától.
Henry: Ha bármi bánt, nekem elmondhatod ! A bajban jó vagyok, mert nekem is annyi volt belőle.
Ivy: Te igazi jó barát vagy, Henry !
Henry: Hát, mert, szeretlek.
Ivy: Én is szeretlek.
Henry: Láttam, hogy Mr. Stokes megcsókolt. Nem koslat körülötted, ugye ?!
Ivy: Nem, nem, nem csak mert, mert, mert kedves volt hozzám, mert sírtam.
Henry: Hát, ha birizgál, csak szólj nekem ! Majd adok neki egy fülest !!!
Ivy: Ezt nem szabad megtenned, Henry !
Henry: Sokat tudok a fülesről, mert magam is sokat kaptam belőle. Védelmezni akarlak, Ivy. Vigyáznunk kell nagyon egymásra, mert mindketten a zsák legalján vagyunk.
Ivy: És hol van Mabel ?!
Henry: Ő egy másik zsákban.
Ivy: Szegény pára ! Ez nem igazságos !
Henry: Nem igazságos az sem, ahogy veled bánnak a party óta ! Különösen az a James 12trees !
Ivy: HÓóó, ő nem bántott meg ! Valójában.. öhm... eléggé kedvelem !
Henry: De nem estél bele, ugye ?!
Ivy: Persze, hogy nem !
Henry: De igen !
Ivy: Ne légy buta ! Gondold meg, olyan nagyon jóképű !
Henry: (felvirul) Gondolod, én is az vagyok ?
Ivy: (elakad, tányért letesz) Háth, olyasmi. ... Vedd le a szemüveged !
Henry: Te is vedd le a tiédet ! (levetik) Milyennek találsz ?
Ivy: Teljesen mindegy, milyenek vagyunk, nem igaz ?
Henry: Illünk egymáshoz, Ivy !
Ivy: Igen, egyfajták vagyunk.
(Mrs. Lipton lobban be)
Mrs. Lipton: Befejezted már a törölgetést, Ivy ?
Ivy: Igen, Mrs. Lipton.
Mrs. Lipton: Akkor ne csevegj itt nekem össze-vissza, menj és hozd le Lady Lavender tálcáját !
Ivy: Oh, tiszta kötény van rajtam, Mrs. Lipton, és ez az utolsó !
Henry: Majd én lehozom, Ivy !
Ivy: Óh, kösz, Henry ! Ja ! Ne felejts elugrani !
(törölget tovább, Stokes érkezik)
Stokes: Elküldtem a csekket anyádnak, Ivy.
Ivy: Óh, kösz, apa ! Sajnálom az órádat !
Stokes: Amiatt ne bánkódj, ha megkapom a részvényeket, veszek egy huszonkét karátos aranyat, ami zenél. ... Gyere, igyunk egy csésze teát ! (átmennek a konyhába)
Mrs. Lipton: Óh, megérkezett, Mr. Stokes ! Sajnos a tea már nagyon megsötétedett, készítek magának frisset !
Wilson: Elnézést, adtam kicsit a meggyes lepénynek !
Mrs. Lipton: Nem fogja elhinni, Mr. Stokes, egy üzenet érkezett telefonon magának.
Stokes: Oh, igazán ?
Mrs. Lipton: Óh, nem nagyon értek a gépekhez, Wilson kapitány vette át.
Wilson: Sir Ralph Shawcross komornyikja volt, a gazdája beszélni akar magával. Mhh. Itt van a száma.
Stokes: Köszönöm. Fel is hívom most. (kimegy a személyzeti telefonhoz)
Központos: A számot kérem.
Stokes: Mainfeld 2203
Központos: Milyen számról beszél ?
Stokes: Grobenor 0950
Központos: Tartsa a vonalat, kérem.
(konyha. Mrs. Lipton teát tölt)
Mrs. Lipton: Mr. Stokes egyre feljebb megy a létrán: a nemesektől kap hívást.
Stokes: Sir Ralph Shawcross komornyikjával beszélek ? Itt Lord Meldrum komornyikja. Ha jól értem, a gazdája kívánt szót váltani velem.
(Konyha)
Mrs. Lipton: Használtad már a telefont, Ivy ?
Ivy: Egyszer vagy kétszer. De a mamám azt mondja, veszélyes. Az elektromosság keresztülmegy az ember fején.
Mrs. Lipton: Szerintem jobb volt nekünk nélküle.
Wilson: A fejlődés megállíthatatlan, Mrs. Lipton. Azt mondják, Amerikába is beszélhet rajta.
Ivy: Áooh ! És mit mondanak ?
Wilson: Hát, ismerni kell valakit. Ismer valakit Amerikában, Mrs. Lipton ?
Mrs. Lipton: Hmm... Neeem, nem mondhatnám.
Wilson: Az már hiba !
(Ivy néz ki a fejéből)
Stokes: Akkor megegyeztünk, Sir Ralph. Utasítja az ügyvédjét, hogy ejtse el a válóper ügyét és én eladom magának a Union Jack társaság részvényeimet 5.000 fontért ! ... Igen, jó, köszönöm. Jó napot, uram ! Jó napot ! (leteszi)
(Közben Henry leért Lavendertől a tálcával)
Stokes: Várjál, Henry ! Veszek kettőt ebből az uborkás szendvicsből.
(Ivy kilép a konyából)
Ivy: Óh, kösz, Henry, aranyos vagy ! Lady Lavender nem evett az uborkás szendvicsekből ? (átveszi a tálcát)
Henry: Nem.
Ivy: Föl is takarítottad ?
Henry: Nem, nem dobott rám semmit. Ezt a papírt adta nekem ! Szép arany betűk vannak rajta. Azt mondta, keretbe kéne tenni. Mi az a UNION Jack gumitársaság ?
(Stokes megáll az evésben)
Stokes: Héé !?
Henry: Az áll itt kétszáz egy fontos részvény.
Stokes: És ezt neked adta ?
Henry: Igen. Jól tudja, milyen !
Ivy: Ó, Henry, milyen szerencsés vagy ! Henry,
Ivy: hehehehhe
Stokes: Igen, szerencsés fickó vagy, Henry, mert ismerek olyanokat, akik gyűjtik az ilyen papírokat. Szeretik ezt az aranyozást a sarkoknál körbe és ezt a piros pecsétet. Kiakasztják a falra a rohadt házukban.
Henry: Tényleg ?
Stokes: Igen, adnának érte akár 10 fontot is !
Henry: Mennyit ?
Stokes: Fölmennének még 15-ig is.
Ivy: Mr. Stokes !
Stokes: Hallgass, Ivy !
Henry: Több, mint egy évi bérem !
Ivy: És több az enyémnél is !
Stokes: Akkor egyezzünk meg, adok érte 15 fontot !
Henry: Az nem jó, az áll itt: 200 egyfontos részvény ! Megtanultam szorozni. 200 szor 1, az 200 !
(Ivy fejben utánaszámol)
Ivy: Ez így van, Henry !
Stokes: A részvények ára változik ! Ezek darabja 5 egész 3 pennyt ér. Az annyi mint .... (számol) ... hatvan font.
Henry: 62 font 10 Shilling.
Stokes: Jól van. Akkor adok érte 62 font tízet !
Henry: Nem értem az egészet ! Azt mondja, kétszáz egyfontos részvény. Én kétszáz fontot akarok !
Stokes: Ezt magyarázom ! A részvények emelkednek, esnek.
Henry: Ez nem az én hibám ! Kétszáz fontot akarok, mert itt ez áll !
Stokes: Jól van adok értük 200 fontot, na !
Henry: Ez már jól hangzik ! Tudom, hogy nem akar rászedni, Mr. Stokes !
Stokes: Add ide a bizonylatot !
Henry: Amikor a pénzt megkapom, addig megtartom !
Stokes: Figyelmeztetőül, Henry ! Ha a családból bárki tudomást szerez erről, elszedik tőled a részvényeket. Senkinek egy szót se ! 200 font rengeteg pénz !
Henry: Igen ! Negyvenhárom biciklit vehetnék villanylámpával !
Stokes: De nem teszed, ugye ?!
Henry: Nem vagyok hülye, Mr. Stokes !
Stokes: Nem, nem vagy hülye, Henry.
Ivy: Apa ! Te átejtetted ! Sir Ralph 5.000 fontot kínált neked !
Stokes: Nekem kínálta és nem neki ! 200 font több pénz, mint amit valaha látott.
Ivy: De 200 fontod sincs, amit neki adhatnál ! Kezdjük itt !
Stokes: Azt hiszem, tudom, honnan szerzem meg ! (el)
(Ivy grimaszol még egyet. Rosszat sejt.)

--(Ebédlő. James terít, Stokes be.)--
Stokes: Helló, James, vén cimbora, csodásan megterítettél !
12trees: Jobb lett volna, ha itt van és segít.
Stokes: Nem fogok kertelni, bevallom zálogba vittem az órámat. Az asszony elszámította magát pénzügyekben. He-he-hihi. Furcsa dolog történt velem ma, amikor a zálogosnál jártam. Emlékszik arra a smaragdra, ami kiesett Mr. Teddy gyűrűjéből, amikor az életét mentettük, s én elfelejtettem visszaadni neki.
12trees: Hazudik ! Ellopta !
Stokes: Annyira megijedt a röpködő golyóktól, hogy nem látott tisztán. Kilenc éve volt, az emlékezete játszik magával ! A lényeg az, zálogosnál a boltban még mindig ott van a smaragd.
12trees: Nem akarok tárgyalni róla.
Stokes: Mr. Teddynek megvan még a gyűrűje ?
12trees: Igen, a mandzsetta gombjai között őrzi. Akarja, hogy ellopjam magának ?
Stokes: Ne gúnyolódjék, nem áll jól magának ! Használja az eszét, végre ! Gondolja el, milyen hálás lenne Teddy, ha megszerzem a követ !
12trees: És mit akar tenni ? Bekopog Mr. Teddy ajtaján, és azt mondja, "Bocsánat, uram, megtaláltam a követ a gyűrűjébe, emlékszik rá, én loptam el magától ?"
Stokes: Ne mondja többet azt, hogy loptam !
12trees: Cifrázhatja, ahogy csak akarja ! Ez nem változtat a tényeken ! Ellopta.
Stokes: A lényeg az, a zálogházi ember 50 fontot adott nekem érte, és képtelen eladni. Rájöttem, visszaszerezhetem hatvan fontért. És Mr. Teddy ad érte 300-at.
12trees: Nem kell belőle semmi!
Stokes: Jól van, nem kap belőle ! Csak adja kölcsön a hatvan fontot a régi idők emlékére !
12trees: Átkozott a nap, amikor találkoztam magával, Alf Stokes ! Ha nem jött volna ide, én lennék a komornyik ebben a házban. Ha üzletelni próbál a smaragddal, elmondom Mr. Teddynek, hogy jutott hozzá !
Stokes: Óh, nem, nem fogja. Mert maga is ott volt a lövészárokban ! Miért nem mondta el, amikor meglátogattuk a kórházban ? Miért nem mondta el neki, amikor idejöttem ? Megmondom, miért nem. Mert maga bűnrészes !
12trees: Én semmit sem csináltam !
Stokes: És ki fog hinni magának ?
12trees: Néha úgy érzem, az ördögnek adtam el a lelkem !
Stokes: Ez azt jelenti, nem adja kölcsön a pénzt ?
(Ivy nyit be)
Ivy: Mrs. Lipton azt mondta, hozzam fel a virágot magának. ... Beszélgettek ?
Stokes: Nem egészen. Csak két öreg cimbora érzékenyült el a régi idők emléke fölött. (kimegy)
12trees: Add ide a virágokat, Ivy !
(elkezdi vázákba rakni, Ivy csodálja)
Ivy: Csodálatosan ért a virágokhoz, Mr. 12trees !
12trees: Tudod, Ivy első díjat nyertem dekorációból a lakájképző intézetben.
Ivy: Nagyon érzékeny a keze.
12trees: Köszönöm, Ivy !
Ivy: Olyan idegesnek látszik, Mr 12trees ! Nincs semmi baj ?
12trees: Az igazat megvallva, Ivy, Mr. Stokes és én nem vallunk egy filozófiát.
Ivy: Az mit jelent ?
12trees: Nem egyformán nézzük a dolgokat.
Ivy: Ezt meg hogy érti ?
12trees: Én egy jól szabályozott társadalomban hiszek, ahol mindenki tudja a helyét. Ha ki-ki előbbre akar lépni, akkor kemény munka és szorgalom kell. Mr. Stokes egyike ezeknek a szocialistáknak.
Ivy: Az mit jelent ?
12trees: Kettőnk közt maradjon, azt hiszem, szeretne megszabadulni a királytól.
Ivy: Óh, neeem ! A király aranyos ember ! A királynőtől is meg akar szabadulni ?
12trees: Igen ! Szét akarja törni a társadalom struktúráját és helyettesíteni a közönséges emberrel.
Ivy: Melyikkel ?
12trees: Tanácsokat akarnak, mint Oroszországban.
Ivy: Szakállal és szőrmekucsmával ?!
12trees: A mi esetünkben vörös zsebkendővel és micisapkával.
Ivy: Hát, nem lenne helyes, ha olyan ember mondaná meg, mit csináljunk, aki nem hord keménykalapot !
12trees: Nem, Ivy, Határozottan nem lenne helyes !
Ivy: Maga olyan okos ! Annyi mindent tud a politikáról, meg mindenről.
12trees: Köszönöm, Ivy ! Mindig elolvasom a Times-ot, másnap természetesen, mikor Őméltósága már végzett vele.
Ivy: Mrs. Lipton azt mondta, hogy maga nagyon jó férj lenne.
12trees: Hm.
Ivy: Nem nagyon veszi észre a lányokat, ugye ?
12trees: Nos, Ivy, mint minden férfiember én is felpezsdülök.
Ivy: Furcsa.
12trees: (sóhaj) A gond az, hogy az egyetlen hölgyet, akinek valaha is oda tudnám adni a szívemet, széles társadalmi szakadék választja el tőlem, amit nem lehet áthidalni.
Ivy: Úgy érti, Poppyba van belezúgva !
12trees: Ebből elég, Ivy ! ... Ennyire világos mindenki előtt ?
Ivy: Igen.
12trees: Óh, ez oly reménytelen !
Ivy: Akkor meg miért nyuvasztja magát ? Találkozhat egy csinos nővel ... ööö ... bizonyos értelemben és ... öeh... megszeretheti.
12trees: Nos, akikkel eddig találkoztam, mind szolgálatban álltak. Nem látnak tovább a saját orruknál. (Ivy hervad) Milyen közös témát találhatnék velük ?
Ivy: Óh, értem. ... Azt hiszem, szocialista leszek !
12trees: Miért ?
Ivy: Mert ha a világot közönséges ember vezeti, talán ránéz egy közönséges nőre !
12trees: Ivy ? Úgy érted, hogy ...
Ivy: IGEN ! Most már tudja. (elrobog)

--(Mrs. Lipton szobája a tükör előtt "szépítkezik" Stokes settenkedik fel a lépcsőn egy üveggel, két pohárral. Bekopog.)--
Mrs. Lipton: Egy pillanat !
(Köntöst vesz, Stokes ismét kopog, végre ajtót nyit)
Mrs. Lipton: Korán jött ma este, Alf !
Stokes: Alig vártam, hogy láthassam, Blanche !
Mrs. Lipton: Egész nap látott !
Stokes: A munkaruhájában és kuktasapkában, ami elrejti a haját ! Nem úgy mint most ! Ahogy előttem áll, lefekvésre készen ...
Mrs. Lipton: Mh.... Ha két perccel később jön, még krém is lett volna az arcomon !
Stokes: Nem ejt az kétségbe, amíg maga van alatta !
Mrs. Lipton: Óh, Alf ! Maga nagy hízelgő ! ... Az igazat megvallva, nem Cold krémet használok, hanem főzőzsírt.
(Stokes keze megáll a töltésben egy pillanatra)
Stokes: Tényleg ezt teszi ?
Mrs. Lipton: Ühüm ! Igeen, egy csipetnyit, amennyi az ujjamra ráfér, teszek mindkét orcámra, a homlokomra, az államra és az orrom hegyére. Aztán jól eldörzsölöm, hogy senki se lássa, mi van rajta !
Stokes: Úgy érti, hogy más férfi is jön a hálószobájába, hogy az arcát nézze ?
Mrs. Lipton: Na ! Ugyan, mit képzel, én ... !!! ... Óh, Alf ! Maga nagy csaló ! Ohohó ! Jól beugratott !
Stokes: He-he-he (leülnek az ágyra) Igyunk kettőnkre, Blanche !
Mrs. Lipton: Egészségére ! (egy szuszra lenyomja, Stokes döbbenten nézi, kezébe veszi Stokes szabad kezét) Tudja, Alf, mióta itt van, el se tudja képzelni, mennyire felvidította az életem a vidám sürgés-forgásával !
Stokes: Kedves magától, hogy ezt mondja, Blanche. De az igazat megvallva, és nem vagyok boldog ember !
Mrs. Lipton: Óh, Alf ! (fejét a keblére húzza) Mondj el Blanchenak mindent !
Stokes: Ó, hát látja, ez az !
Mrs. Lipton: Óh, szegény fiacskám !
Stokes: (levegőért kapkod) Blanche, egy pillanat ! (végre kiszabadul) Egy pillanat, hadd töltsek még egy kis portóit, aztán elmondom ! ... Tudja, mikor 16 éves vad fiatalember voltam, őrülten beleszerettem egy utazócirkusznál dolgozó fiatal lányba. Megszöktünk együtt. És összeházasodtunk Gretna Greenben.
Mrs. Lipton: (odébb pattan) Maga házas ember, Alf ?!
Stokes: Hallgasson végig, Blanche ! Alig néhány heti éden után, amikor egyik nap hazamentem a cirkuszba, váratlanul, persze, kinyitom az ajtót, és ott van ő, fiatal feleségem a cirkuszigazgató rajta.
Mrs. Lipton: (arcához kapja kezét) ÓÓÓhh ! Ó, Alf ! (ismét leteperi) Én szegény kisfiam !
Stokes: Egy pillanat, Blanche ! Folytatás is van ! Összetörtem. Kétségbe estem. Így, hát jelentkeztem kabinos fiúnak egy banánhajóra.
Mrs. Lipton: A banánhajókon vannak kabinok is ?
Stokes: Ezen voltak. Akárhogy is volt, de nem tudtam újra nősülni. Aztán a múlt évben összefutottunk véletlenül.
Mrs. Lipton: És ? Újra beleszeretett. (könnyeit nyeli) Kezdődött minden elölről.
Stokes: Nem. Nagyon elhízott ő. Vékony, nyúzott. Benyújtottam a válókeresetet. Húzták, halasztották, végül kaptam egy levelet az ügyvédtől néhány héttel ezelőtt, és az állt benne, megkaphatom nasszúrendet(?), de hatvan fontomba kerül.
Mrs. Lipton: Óh, Alf ! Úgy érti, szabad ??
Stokes: Neeem. Úgy gondoltam, mire nekem a szabadság ? Hát zsebre vágtam a levelet és nem gondoltam rá. Addig, amíg ide nem jöttem, s meg nem láttam.
Mrs. Lipton: Óh, ALF !!! (újra magához rántja) Írnod kell neki holnap reggel rögtön !
Stokes: Blanche ! Nincs hatvan fontom !
Mrs. Lipton: Óh, de igen, van ! Állj fel ! (feltépi az ágyruhát és kivesz a matrac alól egy kis ládikát)
Stokes: Gondoltam is, hogy mi ez a dudor !
(Mrs. Lipton számolja a pénzeket)

--(Ebédlő. Őméltósága az asztalnál, James a tálalónál. Poppy be.)--
Poppy: Jó reggelt, apa !
Őméltósága: Jó reggelt, Poppy !
Poppy: Jó reggelt, nagymama !
Lavender: Jó reggelt, drágám !
Poppy: Jó reggelt mindenkinek !
Teddy: Reggelt !
Poppy: Sajnálom, késtem, elaludtam. (odaér a tálalóhoz) Csodálatos álmom volt egy magas, barna, jóképű férfival. Nagyon hasonlított Jamesre.
12trees: Egy kanna friss kávé, uram. Ha szüksége van még valamire, csak csengesen !
Őméltósága: Köszönöm, James !
Poppy: (leül) Köszönöm, James ! (James el)
Őméltósága: Popyy ! Ne kötekedj többet James-szel, nem vághat vissza. Nem szabad éreztetned, hogy magasabb pozícióban vagy !
Teddy: Nem leszünk magasabb pozícióban, mire átevickél a család a válópereden.
Cissy: Apa nem fog semmi válóperben részt venni. Hosszan beszéltem róla Ivyval.
Teddy: Ebben biztos vagyok.
Cissy: Semmit nem mondott Sir Ralphnek. Nincs bizonyíték.
Poppy: Gondoljatok a botrányra, ha az egyik ügyvéd Ivyt idézi meg tanúnak !
Őméltósága: Örömmel mondhatom, hogy valószínűleg nem jutunk idáig. Tudjátok Stokes a kezében tartja Sir Ralphet.
Teddy: Mi az, hogy kézben tartja ?
Őméltósága: Ebbe most ne menjünk bele ! Bárhogy is, úgy tűnik, nem fordul bírósághoz.
Lavender: Ismerem Sir Ralfet ?
Őméltósága: Itt volt a jelmezbálon, tűzoltó volt.
Lavender: Miért bonyolódsz ügyekbe egy tűzoltó feleségével ?! Légy óvatos, George ! Nagyon erős tömlőik vannak !
Teddy: Micsoda szerencse, hogy Stokes idejött hozzánk ! Igazán remek fickó !
Cissy: De hol van ?
Lavender: Igen, merre van ? Újságom van a számára !
Teddy: Nem találnátok ki, hova ment ! Emlékeztek arra smaragdra, amit valami barom kilopott a gyűrűmből a háború alatt ? Stokes, azt hiszem, megtalálta. Egy zálogházban.
Lavender: Mit keresett a komornyikunk egy zálogházban ? Ellenőrizted az ezüstöt, George ?
Teddy: Ehm. Bizalmasan bevallotta, Mrs. Lipton egy zálogát váltotta ki. Láthatóan iszákos a szentem. Éjszakánként kortyol a szobájában.
Őméltósága: Remélem nem a mi portóinkat !
Teddy: Óh, nem, Stokes azt nem engedné meg ! Azért ment, hogy elhozza a kövemet.
Poppy: Milyen ritka szerencse ? Millió az egyhez az esély.
Teddy: Vagy kétmillió. Attól függ, hány zálogház van.

--(Zálogház)--
Mr. Fisher: Itt van, ni, Mr. Stokes ! Még ugyanabban a papírban, amiben beadta.
Stokes: Csodálatos ! Maga 50-et adott érte. Mit szól hozzá, ha én hatvanat adok ?
Mr. Fisher: Óh, nem, Mr. Stokes, kilenc év ! Kilencvennel jön nekem !
Stokes: De csak hatvanam van !
Mr. Fisher: Tudja, mit ? Mivel olyan régóta ismerem, megőrzöm magának.
Stokes: De nekem most van rá szükségem !
Mr. Fisher: Rendben van, Mr. Stokes, elveszem a hatvan fontot és as nekem egy levelet negyvenről.
Stokes: Hatvan meg negyven, az száz ! Az előbb kilencvenet mondott !
Mr. Fisher: Bizonytalan kölcsön, Mr. Stokes, de nem aggódom. Tudom, hol dolgozik. És ha nem tudja megadni, biztos vagyok benne, akad valami szép tárgy, a kezébe, amit elhoz nekem a hétvégéig.

--(Teddy szobája. James segít öltözni)--
Teddy: Eh, nem tudom, észrevette-e James, de kerültem Ivyt, az utolsó két napban.
12trees: Valóban, uram.
Teddy: Ájh, nagy gazember vagyok, de a tény az, hogy másba szerettem bele.
12trees: Miss Madge Cartwrightba ?
Teddy: Óh, dehogy, semmi Madge Cartwright ! A szobalánya ! Teljesen magával ragadott ! A gond az, hogy csak úgy láthatom (megérkezik közben Stokes), ha meglátogatom Madge Cartwrightot.
Stokes: Itt van, uram !
Teddy: Jézus, ez fantasztikus ! James, adja a gyűrűt !
Stokes: Sajnálom, de 300 fontot kért érte, uram.
Teddy: Nem érdekes, akármennyit megadnék érte.
Stokes: Ha jól meggondolom, 350-et mondott.
Teddy: Oh, kit érdekel !
12trees: Itt a gyűrű, uram !
Stokes: És... itt a kő ! ... Azt hiszem, fordítva kell, uram. Hát nem csodálatos ?
Teddy: Óh, nem ! Ez nem az én kövem !
Stokes: Már hogy ne lenne, még ugyan abban a papírban volt, amiben a zálogos átvette ! Ő-ő mondta.
Teddy: Ó, nem, ebben repedés van ! Az enyém nem volt megrepedve !
Stokes: Ezt a bajonett csinálta ! Ö... Talán.
Teddy: Nem ! Biztos, hogy nem az én kövem. (James-en egyre szélesebb a mosoly)
Stokes: Annak kell lennie !
12trees: Biztos vagyok benne, Mr. Teddy ismeri a saját kövét !
Stokes: Vigye vissza ! Mondja, hogy nem óhajtjuk ! Akkor milyen nyakkendőt vegyek fel, James ?
(Stokes áll bambán, pedig ennek kell lennie !)

--(Ivy szobája. Ágya mellett térdel)--
Ivy: (imához készül) Édes Istenem ! (kopognak) Egy pillanat ! (ajtóhoz megy) Menjen el Mr. Teddy !
Stokes: Én vagyok, Ivy ! (bemegy, Henry szobájából látja Stokes bemenetelét)
Ivy: Éppen érted imádkoztam !
Stokes: Rám fér ! Senkihez nem fordulhatok, csak hozzád ! Az egész világom darabokra tört, Ivy !
Ivy: Hát te vagy a hibás, apa ! Miért nem vagy elégedett ? Van egy jó állásod itt. Annyira jó komornyik vagy ! Amikor ma este vacsoránál azt a sárga szószt merted...
Stokes: Majonézt.
Ivy: Igen, azt, annyira büszke voltam rád ! Olyan kecsesen és finoman csinálod, ahhoz képest, hogy milyen kövér kezed van !
Stokes: Nem bírom tovább. Szétvet a düh. Én ülhetnék annál az asztalnál és engem kellene kiszolgálni !
Ivy: Erre nincs sok remény, apa.
Stokes: Közel vagyok hozzá. Csak 200 font kell, hogy megvegyem a részvényeket Henrytől.
Ivy: Tegyük fel, hogy megszerzed őket. De Lady Lavender még mindig visszakérheti !
Stokes: Ha nálam van, akkor már az enyém, Ivy ! Nézd, Henry szeret téged. Meg kell győznöd róla, hogy adja oda a részvényeket hitelbe.
Ivy: Azt mondtam, nem !
Stokes: Adok neki elismervényt. Adok neki többet is, ha megkapom a pénzt Sir Ralphtől. Adok neki 500-at !
Ivy: Mondtam, apa, hogy nem ! Henry a barátom, és én nem fogom átrázni !
Stokes: Jól van ! Tudom mit kell tennem. Kölcsönveszek valamit a házból. Biztos találok valamit, ami megér kétszáz fontot !
Ivy: Ez egy elragadó család és én nem hagyom, hogy lopj tőlük !
Stokes: Ez nem lopás ! Ahogy megkötöttem az üzletet, visszahozom.
Ivy: Nem szabad megtenned, apa !
Stokes: Ez tőled függ, Ivy ! De így vagy úgy, enyémek lesznek a részvények. (puszi az arcra) Jó éjt !
Ivy: á.
(Stokes el, ajtót bezár, villanyt leolt, imához vissza.)
Ivy: Én vagyok megint, Ivy, tudod, már itt voltam az előbb is. ... Igen, tudom elfoglalt vagy, de van egy nagy problémám !

YOU HAVE BEEN WATCHING
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~