23. rész - Gyerünk a bálba !

A teljes szöveg

--(Konyha. Mr. 12trees nyit be)--
12trees: Még nem érkezett meg??
Mrs. Lipton: Neem, pedig már tíz perccel múlt nyolc!
12trees: Nem végez a felmosással, mire Őlordsága lejön! Egy órát levonok a béréből!
Ivy: Óóó! Szegény Mabel! És ha baleset érte??
12trees: Esetleg amikor részegen az ágya mellé esett!
Ivy: Nem keres annyit, hogy berúgjon belőle! Főleg, ha maga minden csip-csup dologért levonást csinál !
12trees: Kénytelen vagyok, a szép szóból nem ért! Az pedig, hogy én miként intézem a cselédség bérezését, nem a te dolgod! Vidd ki a csészéket a mosogatóba!
Ivy: Igen, Mr. 12trees.
Mrs. Lipton: Ha még nedves lesz a kő, amikor lejönnek, el is csúszhat Őlordsága!
12trees: Én ott leszek a vártán.
Henry: Terítse elé a köpenyét, hogy azon tapodjon!
12trees: Hogy mersz pimaszkodni?! (Tasli 1.)
Henry: Jáááj!
(Ivy kimegy a mosogatóhoz a tálcával, Mabel érkezik)
Mabel: Nem kerestek még?
Ivy: Jaaj, Mabel, hát dehogyisnem! Miért késett?
Mabel: Csak járkáltam itt föl-alá. Nem tudtam elhatározni magam. Nézz ide!
Ivy: Óóóóh! Úúúh, de szép pénztárca! Óh! Valódi krokodilbőr!
Mabel: Az ám! És milyen szép az az öt font is benne!
Ivy: Óóh! Mabel, ezt most rögtön le kell adnia a rendőrségen!
Mabel: Van eszemben! Ha leadom, akkor többé nem látja ezt emberi szem! Nem bízom a rendőrökben! Kész csoda! Öt font! Hat havi bér! Vagy három hónapig elég sörre. Attól függ, hogy nézi az ember.
Ivy: De Mabel! Ez lopás!
Mabel: Én nem mondanám! Se név, se cím nem volt benne!
Ivy: De itt van egy nagy "H"!
Mabel: Jó, és abból mi sül ki?
Ivy: Akkor sem volna jogos megtartani, Mabel!
Mabel: Tudom! Azért emésztődtem, jártam föl-alá a ház előtt. De édes Ivy! Ígéred, hogy nem szólsz senkinek?
Ivy: Ígérem, becsszavamra. De Mabel! Nekem nincs beleszólásom, de jó volna, ha leadnád. És most siess, mert tudod, hogy fél kilenc után nem mutatkozhatsz a hallban!
Mabel: Tudom, ennyit már megtanultam! Remélem, ha majd egyszer meghalok, jó korán dobom föl a talpamat. Mert ha elkések, azt mondja az Úristen: "Nem fogadhatjuk Mabelt idefönn reggel fél kilenc után!" (morran) Sietnem kell!
Ivy: Minden jót!
12trees és Mrs. Lipton: Mabel, miért késett?!

--(Hall. Mabel Súrolja a padlót. James érkezik a konyhából.)--
12trees: Igyekezzen, Mabel! (Bemegy az étkezőbe, Stokesnak) Még ne kongasson reggelire! Mabel még nem végzett. Tudja, hogy mennyit késett?
Stokes: Nem mértem az időt.
12trees: Negyvenhárom és fél percet! Ki kell rúgni.
Stokes: Mi jut eszébe?! Kitűnő munkaerő! Ki más tenné ki a lelkét 3 pennys órabérért?
12trees: És jórészt az is a kocsmába vándorol...
Stokes: Magától bezzeg minden kocsmáros éhen halhatna!
12trees: A jó bort, Stokes, alkalmilag én sem vetem meg.
Stokes: Azt hittem, alkalmilag is megvet mindent. Tudja, mi hiányzik magának? Jó ital, és rossz asszony.
12trees: Kora reggel nem vagyok a mocskolódásaira hangolva!
Stokes: Nem baj, elmondom délután is.

--(Hall. Mabel még mindig súrolja a padlót. Őméltósága hangja hallik az emeletről)--
Őméltósága: Megyek reggelizni, Teddy. Tízre jönnek hozzám.
Mabel: Húh! Óh! Jaj, jaj! (szaladgál mint egy mérgezett egér, majd elbújik az egyik felakasztott kabát mögé -Őméltósága leér, nézegeti magát a tükörben. Meglátja Mabelt. )
Őméltósága: Jó ég...ki maga?
Mabel: (suttogva) Mabel.
Őméltósága: Milyen Mabel?
Mabel: Csak Mabel... Felmostam.
Őméltósága: Vagy úgy, értem. Hogy van?
Mabel: Köszönöm, jól, Mylord.
Őméltósága: Helyes.
(Összemosolyognak még egy darabig, majd Őméltósága benyit az étkezőbe)
12trees: Uram, a Times-a.
Őméltósága: Köszönöm.
Stokes: Zabkását parancsol, uram.
Őméltósága: (bele) Óh, kérek, Stokes. Kevés tejszínnel.
Stokes: Igen, mylord. (tölt)
Őméltósága: Kevéssel többel.
Poppy: Mi folyik ebben a házban?! Valami kalapos madárijesztő súrol a hallban! Csupa víz a kő! Majdnem brillre (??) estem!
Cissy: Jó reggelt.
Őméltósága: Szervusz.
Cissy: Csak a kávémat, James.
Poppy: Láttad, milyen a kő?? Életveszély... (Teddy felkiált kintről, majd látjuk a földön kalimpálva)
Mabel: úúhhh...(eliszkol a tett színhelyéről)
Teddy: (nyög) Vizes a nyüves kő! (nyög) Majd kitörtem a nyüves nyakamat.
12trees: Sajnálom. Ha óhajtják, elküldöm azt az asszonyt.
Stokes: Ha szólhatok uram, engem terhel minden felelősség. Én adtam rá engedélyt, hogy ma később jöjjön. A beteg kisbabáját vitte orvoshoz reggel.
Őméltósága: Ifjú anyának mintha idős lenne...
Stokes: (bele) Valóban, uram. A gyermeket magához vette, szegény anyátlan-apátlan árvát, s noha maga is szűkösen él, gondoskodik a kis porontyról. Roppant melegszívű asszony.
Őméltósága: Óhh, vagy úgy...
Poppy: (hang) James, ez a pirítós szittyós!
12trees: Azonnal hozok frisset.
Cissy: Nekem még kávét.
12trees: Igen, Miss Cissy. (kimegy a hallba - Stokeshoz) Méghogy orvoshoz vitte a kisgyerekét?! Micsoda szemenszedett hazugságokat hordott itt össze!
Stokes: Legalább mi, a munkásosztály tagjai fogjunk össze!
12trees: Ne merészeljen engem Mabel-lel egy osztályba sorolni! Én magasabbra vetem a tekintetemet! (indu, de belerúg az otthagyott felmosóvödörbe)
Stokes: Nézzen lefelé is alkalmanként...

--(Étkező)--
Cissy: Legyünk őszinték, apa. Te egyszerűen semmibe veszed a személyzetet. A berendezés részének tekinted őket.
Poppy: Nem is érdemelnek több figyelmet! Szörnyen unalmasak és ostobák! (ellágyultan) James kivételével...
Cissy: Mondd meg nekem...mikor jártál utoljára a konyhában? Mikor láttad a hálószobájukat?
Poppy: Ezt Teddy bácsi vállalta... Még az ágyakat is kipróbálja...
Teddy: (gunyorosan) Öh-hö-hö-hö-hö...
Őméltósága: Poppy, utoljára figyelmeztetlek...
Cissy: (bele) Ne térjünk el a tárgytól! Tudod, hol vannak a személyzeti szobák?
Őméltósága: Öö..odafönt.valahol.
Cissy: Igen, de milyenek az ágyak? Milyen a berendezés? Lakályosak a szobák? Az ágynemű megfelelő?
Őméltósága: Drága édesanyád szokott gondoskodni ezekről..
Cissy: (bele) Most pedig neked kell !
Poppy: Bizony ám, papa!
Őméltósága: Semmi akadálya. Ha időm engedi...
(Stokes, Ivy és James be)
Ivy: Bocsánat, mylord! Felvittem Lady Lavender reggelijét, de hozzá se nyúl! Még a zabkását se vágta hozzám!
Őméltósága: Mhm..nagyon szomorú...
Teddy: Azt a nyavalyás papagájt gyászolja.
Cissy: Őlordsága, Stokes, ma megszemléli a személyzeti hátsó fertályt. Ugye, apa?
Őméltósága: Ööö, igeeen.
Stokes: Ööm, hány óra tájban, uram?
Őméltósága: Nekem mindegy, mit javasol?
Stokes: Mrs.Lipton negyed egytől már az ebéddel foglalatoskodik. Vele kezdje, uram. Tizenkettőkor.
Őméltósága: Rendben van, úgy lesz.
Stokes: Akkor tájékoztatom, hogy délre készítse a hátsó fertályát...

--(Hall. Cseng a telefon. Teddy indul érte)--
Teddy: (telefonba) Igen?
Madge: Óóh! Óh, csakhogy hallak, Teddy-Mackó! Én vagyok! Madge! Nem bírom tovább! Én ezt nem bírom ki, olyan borzasztó hosszú!
Teddy: Mi? Mit nem bírsz ki?
Madge: Hát azt magyarázom! Hogy olyan hosszú!
Teddy: Mi olyan hosszú?
Madge: Ez a rettenetes két hét nélküled! Hiányzott a két erős karod, hogy átfonja a derekamat. A finom arcvonásaid, az érzéki ajkad, a vágytól égő szemeeed... Teddy-Mackó, az egész testem tűzben ég, ha rád gondolok!
Teddy: öh...há...csigavér, öreglány!
Madge: Sok butaságot csináltam, belátom, de neked is volt egy-két apró botlásod.
Teddy: Öö...Öt, hogy pontosak legyünk.
Madge: Fátylat reá, felejtsük el, játsszuk azt, hogy nem történt semmi, kezdjük elölről, óóh, Teddy-Mackó, látni akarlak!
Teddy: Bárki meghallhatja, ne üvölts annyira...
Madge: Én nem bánom! Hallja meg az egész világ! Repülök hozzád! Páá!
Teddy: Mi ? Halló! Halló, halló, halló, halló! Fenébe!
Stokes: Mintha valami nyugtalanítaná, uram.
Teddy: Öhh...Madge Cartwright volt, ide akar jönni. (csöngetnek) A fenébe! Már itt is van!
Stokes: Alig hinném, uram. A hölgy Mayfair-ben lakik.
Teddy: Öö, Stokes..mindent megbocsátott. Elölről akarja kezdeni. Most mit csináljak?
Stokes: Ha beszámol Őlordságának a fejleményekről, az új helyzetben nem kell Malájföldre utaznia.
Teddy: De elvehetem ezt a nyüves nőt! (csöngetnek rendületlenül)
Stokes: Nem eszik olyan forrón a kását. A jegyesség elhúzható négy-öt hétre. Aztán az újabb kihirdetés... Ki időt nyer, életet nyer! Ahogy mondani szokták.
Teddy: Öööh...ööhh...bölcs ember maga, Stokes.
Stokes: Uram.
(a csengő folyamatosan cseng)

--(Bejárati ajtó előtt Ralph és Lady Agatha áll. Ralph rázza a csengőt)--
Ralph: Ehm...mi van ezekkel? Elaludtak?? (a botjával veri az ajtót) A fenébe is, kinyitni! (morog) (Stokes nyitja az ajtót) Hol az ördögben volt? Egy órája zörgetek!
Stokes: Elnézést, uram. Mr. Teddy telefonált, és a tanácsaimat kérte.
Ralph: Nem tudja, hogy kell telefonálni?? Az az ember hülye.
Stokes: Őlordsága a dolgozószobában van.
Agatha: Előremegyek, drágám.
Ralph: Miért vizes itt a kő? Beázik a tető? Össze fog omlani ez a ház. Miért nem áldoz Meldrum a tatarozásra? Látja ezt? (Letép egy darab tapétát) Nézze meg, nézze meg! Óóó...

--(Dolgozószoba. Őméltósága az asztalnál.)--
Agatha: (benyit) George!
Őméltósága: Óóh! Agatha!
(összeölelkeznek )
Őméltósága: És Ralph?
Agatha: Még lent van.
Őméltósága: Akkor jóó...
(összeölelkeznek újra csók. Ralph benyit. Szétrebbennek)
Ralph: Ezt nézd meg! Tessék, tessék! Lepedőkben válik le a faladról.
Őméltósága: Mi jut eszedbe, hogy leszaggatod a tapétát?
Ralph: Mit számít, úgyis újonnan kell tapétáztatnod!
Őméltósága: Eszemben sincs!
Agatha: Elepedek egy kávéért.
Őméltósága: Á, tüstént! Eh, csengetek James-nek.
Ralph: Majd én, majd én. (kiszedi a falból a csengőt) Na tessék! Hát ez is törött! Ez az egész ház egy romhalmaz, kedves barátom.
Őméltósága: Nem volt a csengőnek semmi baja. Szándékosan tépted ki a falból!
Ralph: Egyszerűen a kezemben maradt! Ha nem tataroztatsz, nyakadba szakad a ház hamarosan! Az a baj veled, Meldrum, hogy nem szeretsz a zsebedbe nyúlni! Pedig én is azért vagyok itt. A püspökkel megbeszéltük, hogy cseléd-bált rendezek. Jótékony célra.
Őméltósága: Cseléd-bál?
Ralph: A befolyt összeg....az ínséges sorsú úrhölgyek otthonának jut.
Agatha: Ralph átengedi a bálra a báltermünket, ő állja az ételek és italok árát, és minden felmerülő költséget. Ő már csak ilyen nagylelkű...Ugye, drágám?
Ralph: Csak a te kedvedért, cicám, csak a te kedvedért !
Agatha: Ő nem tagad meg tőlem semmit a világon...
Ralph: Hát nem is! Szóval perkálj le ötven aranyat!
Őméltósága: Miit?
Agatha: George-nak mindennél fontosabb egy szegény úrhölgy boldogsága...nem igaz?
Őméltósága: (bólogat)

--(Konyha. Haditanács az asztal körül)-
12trees: Hát megint lesz bálunk, mint a régi szép napokban.
Mrs. Lipton: Ha visszagondolok, milyen fényes cselédbálok voltak nálunk, és amikor még élt Őladysége !
Ivy: Meséljen, hogy volt?
Mabel: Volt sok ennivaló?
12trees: Végzett a munkájával, Mabel?
Mabel: Óóhhh...
Mrs. Lipton: Bőven volt enni-innivaló, és tánc. És díjat nyert a legcsinosabb komornyik, és a legszebb szobalány. Én kétszer is győztem, 1895-ben, és '96-ban. Megválasztották a legcsinosabb lakájt is.
Ivy: Most Mr.12trees fog nyerni...
12trees: Csak nyugtával a napot, Ivy, de mi tagadás, úgy érzem, jó esélyem van rá.
Stokes: Merem állítani: az önteltek között biztos befutó.
Ivy: Óó, én olyan izgatott vagyok. Mit veszünk fel??
Mrs. Lipton: A férfiak formaruhában lesznek, de mi, nők, estélyit vehetünk.
Ivy: Jaj, Miss Cissy-től kaptam két édes kis ruhát...de sajnos bálba való nincsen.
Mrs. Lipton: Majd körülnézek a szekrényemben, Ivy. Esetleg itt-ott be kell venni egy kicsit...
Henry: (morran, mutatja, kb. mekkorát)
Mrs. Lipton: Óh, látlak, Henry, ne félj! (Tasli 2)
Henry: Jáááj!
Mrs. Lipton: Na!
(Wilson kapitány érkezik)
Wilson: Jó napot!
Kórus:Jó napot, kapitány!
Mrs. Lipton: Jó napot, kapitány. Kicsit elkésett, épp most fejeztük be a reggelit.
Wilson: Idehívattak a szomszédba, Lady Hampshire-hez. Elveszett a pénztárcája. Igen, hát öö...nem lehet összetéveszteni. Tiszta krokodilbőr. És egy arany "H" van rajta. H, mint Hampshire.
Stokes: Pénz volt benne?
Wilson: Nem is kevés. Öt font!
Mrs. Lipton: És még nem adták le??
Wilson: Neem.
Stokes: Őladysége kibírja.
Wilson: Nem erről van szó. A talált tárgy megtartása lopásként tartatik számon. (Mabel elkomorult arccal kirobog a mosogatóba) Maradt még egy kis tea?
(Ivy kimegy Mabel után. Mabel sírdogál)
Ivy: Jaj, Mabel, ez borzasztó. Nem tarthatod meg az erszényt!
Mabel: Tudom. De ennyi pénz... egy vagyon...és itt volt a markomban.
Ivy: Add oda.. most rögtön, a kapitánynak!
Mabel: Nem, majd magam viszem vissza. Tán adnak jutalmat... öt shillinget, fél koronát...vagy fél shillinget.
Ivy: De tényleg visszaviszed?
Mabel: Vissza. Visszaviszem holnap reggel.
Ivy: Ígéred?
Mabel: Ígérem.
(csengőszó hallik)
Mrs. Lipton: Ivy, Lady Lavender csenget!
Ivy: Hallom! Megyek már! Csak vigyázz!
(Mabel szipog)

--(Lavender szobája. Kopognak)--
Lavender: Szabad! (szipog)
(Ivy be)
Ivy: Csengetett, milady?
Lavender: (szipogva) Igen. Írtam egy költeményt szegény jó Kapitányom emlékezetére. Olvasd fel, szeretném tudni, hogy hangzik !
Ivy: Ööhh...
"Drága kétlábú...fehércsőrű tollas jóbarát..."
" hogy eltávoztál, mi kár."

Lavender: Folytasd!
Ivy: "A szeretett rúdról örökre lehullván.."
"hagytál engem itt, bánattól sújtván."
"mit tehetnék én szegény árván,"
"csak zokogok magamban járván."

Lavender: Mondd, hogy tetszik?
Ivy: Há, szép, nagyon szép.
Lavender: Akkor jó. Rá fogom vésetni a Kapitány sírkövére. Légy szíves, vegyél neki egy sírkövet.
Ivy: Hol kapni?
Lavender: Mit gondolsz, Ethel?? Egy jobb sírkőboltban. (sír)

--(Mrs. Lipton szobája. Henry az ágy szélénél áll)--
Mrs. Lipton: Milyen a szobám, Henry?
Henry: Nagyon tiszta, Mrs.Lipton. Sehol egy pormacska.
Mrs. Lipton: Óhh! Erről jut eszembe. És ha benéz az ágy alá? (előveszi az éjjeliedényt) Ööh, nem akarom, hogy azt higgye, nekem ilyesmi kell... Jaj, de kellemetlen! Brr! Rejtsd el!
Henry: Hova?
Mrs. Lipton: A te szobádba! Egy férfinak nem olyan kínos!
Henry: És ha Őlordsága megkérdezi, miért van két bilim, mit mondjak?

--(Személyzeti lépcső)--
Stokes: Erre tessék, Mylord, és vigyázzon a szőnyeggel, eléggé rongyos.
Őméltósága: Látom. De nem venni észre...
(Henry jön ki a szobából kezében a bilivel. Meglátja az érkezőket, háta mögé rejti)
Őméltósága: Henry..
Henry: Jó napot, mylord ! (Háta mögé rejtve a bilit elaraszol)
Őméltósága: Kicsit furcsa ez a fiú...
Stokes: Árva gyerek, uram. Nehéz gyermekkora volt.
Őméltósága: Ááh, ez mindent megmagyaráz.
Stokes: Hmmhh.. Ez itt... Mrs.Lipton szobája.
Őméltósága: Mhm..
Mrs. Lipton: Áh óh !(meghajol)
Őméltósága: Nagyon kedves, otthonos! Csinos a függöny... (kezében marad, ahogy elhúzná) óhh!
Stokes: Nem számít, uram... majd felszerelem.
Őméltósága: És öö...elég levegős a szoba, Mrs.Lipton?
Mrs. Lipton: Óóh, igen, uram! Nagyon is.
Őméltósága: És nem huzatos télen?
Mrs. Lipton: Öö...de igen, uram. Főleg, ha fúj az északi szél. Mi itt nagyon magasan vagyunk.
Őméltósága: Hm, igen...
Stokes: Bizony, uram, idefönt már más szelek fújdogálnak.
Őméltósága: Hová nyílik az ablak?
Stokes: A konyha mögött hátsó udvarra.
Őméltósága: Ó, már látom, igeeen. És mik azok az.. izék?
Stokes: Szemétládák, uram.
Őméltósága: Na jó! Öh...ööhh...meg van elégedve a szállásával, Mrs. Lipton?
Mrs. Lipton: (bele) Óh, igen, mylord, megvan mindenem, köszönöm.
Őméltósága: Helyes! (benéz az ágy alá) Nincs éjjeliedénye?
Mrs. Lipton: Hóóh! Nekem nincs, mylord.
Őméltósága: Ezt nem hagyhatjuk annyiban, nem engedem hogy éjszaka kijárkáljon a huzatos folyosóra. Vegyen egy bilit, Stokes, virágosat.
Stokes: Igen, uram.
Őméltósága: Hát köszönöm, Mrs.Lipton. Majd gondolok magára a téli éjszakákon, ha fúj a szél...
Mrs. Lipton: Köszönöm a jóságát, mylord.
Őméltósága: Ki a következő?
Stokes: Ivy, mylord.
Őméltósága: Jól van, mehetünk.

--(Ivy szobájához érnek.- Őméltósága megbotlik a szőnyegben.)--
Őméltósága: Öhh! A fene!
Stokes: A lyukak, uram... Ez Ivy szobája. (bekopog)
Ivy: Szabad!
Őméltósága: Áá, Ivy.... Milyen csinos függöny... (a kezében marad ez is) Minden szobában ilyen?
Stokes: Lordságod engedelmével megcsináltatom.
Őméltósága: Helyes. (kinéz) Ugyanazok az izék?
Stokes: Igen, uram.
Őméltósága: mh.. Leül az ágyra. Rugózik rajta) Jó kényelmes az ágya.
Ivy: Óhh, igen, jó kényelmes!
(Őméltósága a párnát lapogatja - meglehetősen lapos. Megtalálja Dorottyát)
Ivy: Ő a hálótársam.
Őméltósága: No lám, a papától kapta?
Ivy: Neeem, az anyukámtól!
Őméltósága: Úgy... A papájától komolyabb ajándékot kap?
Ivy: Nemigen...
Stokes: Nem vagyok híve a kényeztetésnek.
Őméltósága: Ööö Gyermekkoromban én...mindig a mackómmal aludtam. Úgy hívták: Teddy. Aztán megszületett Mr.Teddy, és ööö...az én Teddy-m..Mr Teddy Teddy-je lett.
Stokes: De ő már nem vele alszik..
Őméltósága: Tudok róla... De...nők előtt ne részletezzük. Ki fúrt lyukat az ajtóba??
Stokes: Mr.Teddy, uram.
Őméltósága: Hiába, fúr-farag a fiúgyerek... (elvesz egy képet az asztalról) Ez ki?
Ivy: Az anyukám, uram.
Őméltósága: Hm, csinos. Maga hasonlít rá: ugyanaz a szemüveg. És... (elveszi a másik képet) ő a papa?
Ivy: Igen, uram. öö, nem, uram!
Őméltósága: De hiszen ez maga, Stokes!
Stokes: Ööö...én vagyok, uram, Ivy tréfálkozott.
Őméltósága: Vagy úgy... Mulatókban lépett fel?
Stokes: Nem, uram. Cirkuszban.
Őméltósága: Óóh, előkészület a hivatásra... Paprikajancsi volt...
Stokes: (fagyosan) Nem, uram. Késdobáló. James szobája a folyosó végén van.
Őméltósága: Igen... Ööhh...de talán elég is. Aki egyet látott, látta mindet.
Ivy: Mint a kínaiak...
Őméltósága: Hogy mondja?
Ivy: Ők is mind egyformák! A kínaiak.
Őméltósága: Értem....Ö, minden jót.

--(Poppy Jazzt hallgat a szalonban, Cissy kint telefonál)--
Cissy: Nem hall....bocsánat nem hallom, ne haragudjon. (beüvölt) Az ördög vigyen el, Poppy, csukd be az ajtót!!
Poppy: Undok irigy kutya! Gyere, Teddy bácsi, táncoljunk! Tereld el a gondolataidat!
Teddy: Nem tudok másra gondolni! Madge Cartwright azt mondta, azonnal indul. Ennek két órája.
Poppy: Úton van, az a jó... még elütheti valami!
Teddy: Komolyan gondolod? ühm, Akkor táncoljunk
(Cissy beront, leveszi a tűt a gramofonról, egy kicsit nyersen)
Poppy: Cissy!
Cissy: Hát azért, mindennek van határa! A RAT-ól telefonáltak, hogy állítsunk barikádot a Mallon. Ne hagyjuk, hogy az elsőbálosok bejussanak a palotába...
Poppy: Csak magadra vess! Összeálltál a bolsevikokkal...
(dudaszó hallik és Madge hangja harsan be kívülről)
Madge: Teddy-Mackó! Nézd, mit hoztam neked!
Teddy: Úúh...ez már itt van?
Madge: Teddy-mackó! (Poppy az ablakhoz rohan. Magde egy sportautóban ül) Bocs hogy késtem! De még beugrottam az autószalonba ezért az apróságért, fogadd el... Engesztelésül...
Teddy: Háá h
Poppy: Még ő engesztel téged?!
Cissy: Add fel a harcot, Teddy bácsi, ettől a nőtől nem menekülsz...
Teddy: Eeee !
Poppy: Mhhh.

--(Bejárati ajtó, levelet dobnak be, majd kopognak. Mabel súrolja a padlót. 12trees érkezik a konyha felől. )--
Mabel: Ó, Mr. 12trees! Reggel említette, hogy én ma 40 és fél percet késtem, igaz?
12trees: Említettem, Mabel. (felveszi a leveleket)
Mabel: Arra az időre nem jár nekem pénz.
12trees: El van intézve. Nem fog kapni.
Mabel: Hrmph! (belecsapja a rongyot a vödörbe)

--(Ebédlő)--
12trees: Ivy, elfelejtettél Miss Poppynak kistányért adni!
Ivy: Jaj....azonnal hozom! Ha izgulok, nem figyelek kicsiségekre.
12trees: A kistányér nem kicsiség, Ivy, az nagyon is fontos!
Ivy: Igen, Mr.12trees. Maga nem izgatott?
12trees: Miért??
Ivy: Hát a bál miatt!
12trees: Áá, az ilyesmi engem hidegen hagy. Élek Őlordsága nagylelkűségével, és iránta való tiszteletből elősegítem az est sikerét.
Ivy: Ó, értem én... De különben is, muszáj ott lennie! A lakáj-szépségverseny első díjáért!
12trees: Ne hidd, Ivy, hogy én ilyen hiú vagyok...
Ivy: Mh. Dehogyis hiszem... (ábrándos hangok)
12trees: Ivy, hova tetted Miss Poppy szalvétáját?
Ivy: Óóh, eltévesztettem! A tányérra kell tenni, ugye? Mr.12trees, mondja, a bálba a férfiak viszik a hölgyeket?
12trees: Nem, azt remélem, hogy kapunk kocsit.
Ivy: Neeem, nem úgy értem. de maga kíséri Mrs.Liptont?
12trees: Szó sincs róla, ez Mr.Stokes tiszte lesz.
Ivy: És...akkor maga kivel megy?
12trees: Ivy...te nagyon kedves, helyes lány vagy, és én tudom, hogy mire célozgatsz. De kettőnk között szorosabb kapcsolatról ne is álmodj. Én elmegyek a bálba, te elmégy a bálba, mindnyájan elmegyünk a bálba, de tovább nem megyünk! És most hozz gyufát, hogy alágyújts a tányérmelegítőnek.
Ivy: Igen, Mr.12trees. (sóhaj - kimegy)
Mabel: (büszkén Ivynak) Ezt nézd meg! Meglátni benne a képedet!
(Ivy nem szól egy szót sem, csak megy szótlanul, leforrázottan a szalonba a kandallóhoz. Mabel leindul a konyhába. Henry onnan jön. Egy üvegcsével a kezében bemegy a szalonba)
Henry: A kandallórostélyt fényezem.
Ivy: (szipog) Az jó...
Henry: Sokat gondolkozom ezen a bálon.
Ivy: Én is (szipog)
Henry: Megfáztál?
Ivy: Ó, áh, egy kicsit.
Henry: Jó volna, ha a bálra meggyógyulnál.
Ivy: Az jó volna.
Henry: Te, Ivy! Egész éjjel ezen gondolkoztam, és ha most nem mondom ki, elvesztem a bátorságomat. Nem lehetne, hogy együtt menjünk a bálba? Illetve...kísérhetlek?
Ivy: Óh... Ó, Henry (kuncog)

--(Stokes nyit be az ebédlőbe)--
Stokes: Helló, Házunk Napsugara! Egyet mondhatok: örülök, hogy nem nálunk tartják a cselédbált.
12trees: Igen??
Stokes: Legutóbb egy hétig takarítottunk utánuk. Kivel megy?
12trees: Még nem gondolkoztam rajta.
Stokes: Engem Mrs.Lipton tart pórázon.. Megvan! Kísérje Mabel-t!
12trees: Megőrült??
Stokes: Nincs olyan nagy választék... Maradt még Ivy...
12trees: Miért kell kísérgetni valakit, nem mehetünk mind együtt??
Stokes: Ó, ugyan már, az a lány bolondul magáért. Csak tudnám, mit eszik magán... Igénytelen teremtés.
12trees: Nagyon helyes lány!
Stokes: Akkor meg ajánlkozzon kísérőnek, átugraná a holdat örömében!
(Ivy vissazér a szalonból)
Ivy: Tessék a gyufa, Mr.12trees.
12trees: Köszönöm, Ivy. Öö, Ivy, öö... Visszatérve a témára, amiről az imént beszélgettünk terítés közben...
Ivy: Iiigen?
12trees: Édesapáddal fontolóra vettük a kérdést, és hajlandó vagyok elkísérni a bálba.
Ivy: Óh, értem.
12trees: Egyszersmind felkérlek, hogy ezúttal tartózkodj a túlzott érzelemnyilvánításoktól. Ne hozz kínos helyzetbe, világos?
Ivy: Igen, világos!
12trees: Helyes! Akkor rendben van.
Ivy: Nem egészen. Én Henry-vel megyek.
12trees: (hitetlenkedve hápog)

--(Konyha. Mrs. Lipton egy tállal megy ki a mosogatóhoz. A háttérben Wilson kapitány settenkedik be. Megragadja Blanche derekát)--
Mrs. Lipton: Óugh !
Wilson: Nosza! Kérek egy csókot!
Mrs. Lipton: Reggel 8.20-kor a konyhában?? Óh, hát mi ütött magába, kapitány?
Wilson: Én is ezt kérdezhetném magától...
Mrs. Lipton: Ugyan mire gondol?
Wilson: Úgy veszem észre, megváltozott a felállás, Mrs.Lipton.
Mrs. Lipton: Mennyiben, kapitány??
Wilson: Hm, volt idő, amikor maga meg én jól megértettük egymást.
Mrs. Lipton: Cssss! Ne olyan hangosan!
Wilson: Hiába hozok virágot...dicsérem a főztjét...kedvesebb a szívének ez a Mr.Stokes.
Mrs. Lipton: Óó, nincs igaza. Leleplezte az igazi arcát. Ő csak kihasználta a jóságomat.
Wilson: De ugye nem merítette ki teljesen?
Mrs. Lipton: Ööö...ii....jut is, marad is, kapitány
Wilson: Akkor nyilatkozzon végre: melyikünket választja!
Mrs. Lipton: (bele) Jaaj, ne sürgessen, kapitány!
Wilson: Dee.. ne habozzon sokáig! Igaz, hogy a rendőri testület tagja vagyok, de emberi lény.
Mrs. Lipton: Óh-hóh, tudom én azt, kapitány. Az egyenruha mögött látom az embert.
Wilson: Akkor csak egyetlen biztató szót kérek!
Mrs. Lipton: (bele) Á-áh...áh-áh-áá... tudja mit? Maga fog elkísérni a személyzeti bálba, ezennel meghívom!
Wilson: Mrs.Lipton... Blanche...! Mit is mondhatnék? Ó, de szép lesz! A karjaimban tartom és áttáncoljuk az éjszakát!
Mrs. Lipton: (közben hangok)
Wilson: Aztán hazakísérem, és kapok egy hosszú, forró csókot...
Mrs. Lipton: Áh...öhh, csak ne olyan hevesen... Az a mienk, amit megeszünk, mindig ezt mondom, kapitány.
Wilson: Óóhhh...micsoda boldogság...óhhh, a szívem őrülten ver, a fejem szédül... Ööh...jobb is, ha megyek vissza járőrözni, hogy lecsillapodjak kissé.

--(Konyha. Mabel nyit be)--
Mabel: Sűrű a felmosólé a kosztól! Mintha hetek óta nem mostam volna fel..
Mrs. Lipton: (be a mosogatóból) Mabel! Hányszor mondjam, hogy ne öntsd a szennyes vizet a konyhai mosogatóba??! Vidd a lefolyóba az udvaron!
Mabel: Betömődött...
Mrs. Lipton: Akkor tömítsd ki!
Mabel: Örömmel, Mrs. Lipton....
Stokes: (nyit be) Blanche! Jó, hogy egyedül találom. A bálon aligha lesz rendes innivaló, csak ami a csapból folyik... Mit szólna hozzá, ha taxin mennénk, és előtte lehajtanánk egy-két gint? Fizetem...
Mrs. Lipton: Maga meg én, Alf Stokes? Nem is tudtam, hogy elígérkeztem magának.
Stokes: No de hát én...biztosra vettem.
Mrs. Lipton: Ez a baj magával, hogy mindig biztos a dolgában! Történetesen nekem más lovagom lesz. Én Wilsonnal megyek.
Stokes: Mii?? Vele?? Egy lúdtalpas zsarut énelém helyez??
Mrs. Lipton: Ha már így rákérdez, igen! És most, ha megbocsát, nekem a tojással kell foglalkoznom. A rántotta nem sül meg magától!
Stokes: Na, süsd meg, Alf..
Ivy: (leér) Jaj, papa, úgy odavagyok... Nem gondolod, hogy megbántottam Mr.12trees-t, mert nem megyek vele?
Stokes: Legalább nem lesz olyan biztos a dolgában!
Mabel: (vissza) Kipiszkáltam az eltömődést. Már gurgulázik lefelé.
Ivy: Mabel! Visszavitted már az erszényt?
Mabel: Még nem, majd délután arra térülök.
Stokes: (bele) Miféle erszényt?
Ivy: Hát képzeld, az van, hogy Mabel ma reggel...(12trees nyit be) Majd elmondom...
12trees: Ivy, ott van a vese és a szalonna, tedd föl melegedni!
Ivy: Igen, Mr.12trees. (hang)
Mabel: Öö...ööö..kérem szépen...én nem akarok tolakodni, de szeretnék kérdezni valamit. Én itt a háznál... személyzetnek számítok?
12trees: Miért kérdi?
Mabel: Csak tudni szeretném, hogy én is meg vagyok -e híva?
Ivy: Óó, hát persze! Mindenképpen!
12trees: Csillapodj, Ivy! Mi jut eszébe? Szó sem lehet róla!
Mrs. Lipton: De nem ám! Öregapám se hallott olyat, hogy egy bejáró mosogatónőt...meghívjanak a személyzeti bálba!
Stokes: Akkor jól figyeljen! Ez lesz az első eset! Mabel, tiszteljen meg azzal, hogy a bálon elfogad gavallérjának.
Mabel: Ó-hóh... Boldogan...

--(Hampshire ház személyzeti bejáró)--
Mabel: (olvassa a táblát) "Személyzeti bejáró. Házalóknak, ügynököknek tilos.""
Szobalány: Tessék!
Mabel: (suttog) Beszélhetnék Lady Hampshire-rel?
Szobalány: Micsoda??
Mabel: Lady Hampshire-hez jöttem.
Szobalány: Várjon egy kicsit! Mr. ...., itt egy asszony, beszéljen vele.
Komornyik: Mit keres itt??
Mabel: Beszélhetnék Lady Hampshire-rel?
Komornyik: Maga?? Semmiképpen sem. Nem tud olvasni??
Mabel: Nem vagyok se házaló, se ügynök! Ezt találtam. (mutatja)
Komornyik: Mutassa csak!
Mabel: Azt hiszem, Lady Hampshire-é. A földön találtam. Öt font van benne.
Komornyik: Azt mondja, öt font? Ááh... Egy, kettő, három, négy...egy font hiányzik.
Mabel: Benne volt!
Komornyik: (zsebrerakja) De most már nincs.
Mabel: Most vette ki!
Komornyik: Igazán??
Mabel: A szemem láttára!
Komornyik: Takarodjon! Mert rendőrt hívok, és bevitetem! El innen! Szedje a lábát! (Mabel visszanéz) Mit bámul, menjen!

--(Poppy szobája)--
Cissy: Hmph! Mit veszünk fel erre a nyavalyás bálra?
Poppy: (kuncog)
Cissy: (közben) Ha azt várják, hogy nagyestélyiben szolgálok fel nekik, csalódni fognak!
Poppy: Mint az Egyesült Munkáspárt tagja, azt hittem, élvezed a helycserét.
Cissy: Leereszkedő megvetés van benne..
Poppy: Hmm...csak képzeld el...az a sok szobalány a rongyaiban...mint a bányarémek!
Cissy: Te!
Poppy: (hang)
Cissy: (bele) Poppy! Ivy-t én már sokszor kisegítetem, de estélyi ruhám egyáltalán nincsen. Nem adnál neki egyet?
Poppy: Eszem ágában sincs, hogy képzeled?!
Cissy: Te nem tudsz másra gondolni, csak saját magadra??
Poppy: Jóó, majd előások valami régi rongyot, de abban is rémes lesz.

--(Lady Lavender szobája előtti folyosó Ivy és Mabel érkezik)--
Ivy: Na! Itt vársz, amíg nem hívlak. Aztán bármit mond Lady Lavender, te ráhagyod! (bekopog)
Lavender: Szabaaad!
Ivy: Bocsánat, milady, de öö...Mabel megérkezett. Mert tetszett neki ígérni egy ruhát a bálra !
Lavender: Ó, hát persze, jöjjön csak! Óóóh, Lady Mabel, mennyire örülök!
Mabel: El vagyok bűűvölve...
Lavender: Óóóóh, de szép ez a szoknya! És milyen érdekes anyag! Hol szerezte?
Mabel: A csarnokban. A zsákhordóknál.
Lavender: Zsákhordók? Jacques Hordooque? Ez a szalon valahogy eddig elkerülte a figyelmemet. Francia?
Mabel: Nem. Gülbaba volt benne.
Lavender: Milyen baba?
Mabel: Gülbaba. A királynak is vitték.
Lavender: Igeeen? A mi Bertie-nk néha igazán furcsa volt. Szegény királyné sokat tűrt mellette.
Ivy: Lady Lavender, ígért neki egy estélyi ruhát.
Lavender: (bele) Óh, persze! Nézze a szekrényemet! Rengeteg holmim van! Nem lett volna okosabb, ha Jacques Hordooque-nál rendel valamit?

--(Miss Poppy szobája)--
Poppy: Igyekezz, Ivy, mert sose készülünk el!
Ivy: I-igen, Miss Poppy. (hangok) Kész, megvan.
Poppy: (hangok)
Ivy: Öö...Miss Poppy... Talált nekem ruhát?
Poppy: Azt a kis rózsaszínt ott a szekrényen.
Ivy: Óóóh, de gyönyörű!
Poppy: (bele-hangok) Vidd csak.
Ivy: Óóh, köszönöm szépen, Miss Poppy! Vigyázok rá, mint a szemem fényére!
Poppy: Nem érdekes, megtarthatod.
Ivy: Óóh! Hogy köszönjem meg?
Poppy: Szííívesen, csak add a kendőmet!
Ivy: Igen, Miss Poppy. (öröm-hangok)
Poppy: (végigünti vörösborral) Óóóh! Jajj! Látod, milyen ügyetlen vagyok?
Ivy: (döbbent hangok)
Poppy: Most nem mehetsz ela bálba... De ne sajnáld. Úgyis szörnyen unalmas lesz. Bár nekem sem kellene ott lennem! (kirobog Ivy csalódottan veszi kézbe a ruhát)

--(bálterem)--
Charles: Tessék, válasszon magának egy köténykét, Poppy!
Poppy: Jaj, Charles, muszáj ezt?
Charles: A hölgyek fognak felszolgálni, ez hozzátartozik a mulatsághoz, és... kár volna lecsöpögtetni a szép kis szoknyájukat....vagy bármit.
Ralph: A te dolgod lesz, George, hogy töltögess. És ne sajnáld tőlük: tiszta víz.
Cissy: Még pezsgőt, Ralph?
Ralph: Köszönöm. Van még egy ládával az asztal alatt. Teddy, tiéd a kolbászos zsömle. Poppy, vállalod a halkrémes szendvicset?
Poppy: Csak, ha nem kell ennem is belőle...
Lavender: Én kezelésbe veszem a gyümölcskocsonyát! Csak úgy reszket!
Agatha: Mi lesz a dolgom?
Ralph: Te itt maradsz, kislány. Hajtsátok be az ajtót. Nem kell nekik látni, hogy mi homárt eszünk, neem.
Selfridge: (nyögő hangok) Ha megkérhetném, uram, jelentse be a vendégeket.
Ralph: Mi a fene van??
Agatha: Selfridge most nem teheti, ő is vendég.
Selfridge: Köszönöm, milady. Az a szokás, uram, hogy fogjuk a meghívót, és felolvassuk. Ebben a tartásban.
Ralph: Ha ilyen jól tudja, csinálja maga!
Selfridge: Igen, uram.
Ralph: Már szállingóznak is, kezdheti! Menjünk mi is, fogadjuk a vendégeket!
Charles: Ennek a fele se tréfa! Hölgyeim, a köténykéket!
Ralph: Gyere, Agatha, gyorsan, gyorsan, ide hozzám! George, sorakoztasd a tieidet!
Selfridge: ööh...Mr.Christoher O'Higgins, lakáj, Miss Sarah Johnson, másod-szobalány...
Ralph: Vissza, vissza! Még nem vagyunk készen.
Selfridge: Vissza, vissza!
Ralph: Lehet már, készen vagyunk.
Selfridge: Jöhetnek!
Lavender: Óóóh! Gyümölcs...(rázogatja) Ingó-bingó kocsonya!
Selfridge: Mr.James 12trees, lakáj a Meldrum-háztartásból! Egyedül...
Charles: Jó estét, James.
12trees: (bele) Eminenciás uram..., Sir Ralph..., Lady Agatha...
Agatha: James...ejha! Megvan a lakáj-szépségverseny győztese.
12trees: Köszönöm, milady.
Agatha: Sokat fogok táncolni magával...
12trees: Mh...hm...
Ralph: Azt már nem, kislány! Ismerem a trükkjeidet! Figyellek, ne félj!
Poppy: James! Egyedül? Hol hagyta Ivy-t?
12trees: Nem együtt jöttünk, Miss Poppy. Ivy-t Henry kíséri.
Poppy: Remek! Akkor ma este csak az enyém lesz!


Selfridge: Wilson kapitány, Városi Rendőrség, Mrs.Blanche Lipton szakácsnő, Meldrum házastá...háztartás...
Mrs. Lipton: Öö...ööhh... üdvözölhetjük az ínséges sorsú hölgyeket?
Charles: Neeem, ilyen későn már nem engedjük ki őket.
Mrs. Lipton: Óóh...de miért nem?
Charles: Ebbe...most inkább ne menjünk bele, asszonyom.
Mrs. Lipton: Áh....


Mabel: Jaj, Mr.Stokes...nagyon megvárakoztattam?
Stokes: Hol késett, Mabel?
Mabel: Annyi bajom volt a buszon! turnőrös (?) szoknyában nem lehet leülni. Nagyon ódivatú vagyok?
Stokes: Egy cseppet sem. Klassz nő!
Mabel: Óóóhhh...! Mint a mesében... Mintha én volnék Hamupipőke.
Stokes: Én meg a királyfi vagyok... menjünk!
Mabel: Óóóh, Mr.Stokes!


Mrs. Lipton: Nézze a szerencsétlent! Mint aki most szökött a panoptikumból!
Wilson: Csodálom, hogy Mr.Stokes vállalta! Mélyen rangján aluli. Nem látom Ivy-t. Mi lehet vele?
Mrs. Lipton: Én nem tudom. Induláskor se volt velünk.


Őméltósága: Kóstoltad már?
Teddy: Igen. Akár a limonádé...
Őméltósága: Nem kapnak szeszesitalt, mert még elfelejtik, hol a helyük!
Lavender: (áttör) Engedjetek!
Őméltósága: Mit csinálsz?
Lavender: Egy bál...úgy érdekes...ha pocsolyarészeg mindenki! (dönti a tálba a piát)


Cissy: Sehol se látom Ivy-t.
Poppy: Fogalmam sincs, miért nem jön, ezer éve erre a bálra készül (kárörvendő hang)
Cissy: Na, itt van!
Poppy: Mii??


Selfridge: Mr.Henry Livingstone, inas, és Miss Ivy Teasdale szobalány a Meldrum...bagázsból!
Poppy: Honnan van ez a ruha??
Cissy: Tőlem kapta.
Poppy: Azt mondtad, nincs női ruhád!
Cissy: Nem ismered meg? A tiéd.
Poppy: Háááhh, mit??
Cissy: A szekrényed aljában találtam.
Poppy: Álnok macska!


Charles: Milyen bájos ma este!
Ivy: Ó, köszönöm!
Henry: Büszke vagyok, hogy elkísérhettem.
Charles: Azt elhiszem.
Agatha: Ivy, bűbájos vagy! Hát nem édes, Ralph?
Ralph: Ő lesz a bál szépe.
Ivy: (öröm-hangok)
Henry: Miss Teadale, szabad egy táncra?
Ivy: Örömmel, ...Mr. Livingstone. (öröm-hangok)
(Táncra kelnek Poppy még mindig mérges, a zene ütemesebbre vált. Az úri és nem úri közönség táncol)


Teddy: Ide, emberek! Abrakolás!
Selfridge: Megengedi, uram?


Teddy: Óhh...
Rose: (kk, bele) Na ki vagyok?
Teddy: Óh, ezer között is megismerném ezt a kezecskét!
Rose: Én vagyok, a te kis Rose-od.
Teddy: Áá, hetek óta nem láttalak!
Rose: A hátsó ajtón szöktem beheheh
Teddy: Óh, Rose!
( (csókolóznak, hang)
Rose: Óóh, Mr.Teddy! Néznek az emberek!
Teddy: Bánom is én!
Őméltósága: (Agathaval táncol, odaszól) Meg ne edd azt a lányt!


Stokes: Csak nem akar kolbászt enni? Tessék! Van homár is!
Mabel: Guszta!
Őméltósága: Ralph hogy elálmosodott!
Charles: A házasságtörés a legrútabb bűnök egyike. Ma igen népszerű...
Agatha: Altatót kapott. Félóra múlva a tiéd vagyok.
Őméltósága: A saját házának a fedele alatt??
Agatha: A kertben ilyenkor már hideg van...


Ivy: Óóh...ó...Mabel, hát nem csodálatos?
Mabel: Mióta világ a világ, nem ettem ilyen jókat! Nézd csak! Ivy! Odanézz! Emlékszel, meséltem arról a komornyikról. Hát ott van!
Ivy: Ő az? Hát ezt nem ússza meg szárazon! Szólok a papának!


Teddy: Óó, Rose! Te nő vagy, én meg férfi!
Rose: Tudooom
Teddy: Újra egymásra találtunk, és többé nem választ el semmi!
Rose: Öüü !
Madge: Teddy-mackó! Ez a tánc...az enyém!
Teddy: Öö..
Rose: (nyivákol)


Mabel: Ő volt az, Mr.Stokes!
Stokes: Gyerünk! Hé, maga! Jöjjön csak!
Komornyik: Hozzám szólt, kérem??
Stokes: Magához, mozduljon már! (kitereli) Gondolom, megismeri a hölgyet.
Komornyik: Nem...én soha életemben nem láttam.
Stokes: Hadd frissítsem fel a memóriáját! Ő vitte vissza Lady Hampshire erszényét. Maga egy fontot zsebretett, a becsületes megtaláló jutalmát! Rendkívül nagylelkű összeg! Most rögtön át is adhatja. Gyerünk!
Komornyik: Nem állok le vitatkozni magával! Jelenetet rendez itt nekem... (odaadja)
Stokes: Tegye el, Mabel.
Mabel: Ó, Mr.Stokes! Milyen csodálatos este! Eszem... iszom... táncolok...és még én kapok pénzt! Ez a mennyország!
Stokes: Szabad?


12trees: Nos Ivy, szabad egy táncra?
Ivy: Ó, Mr.12trees! Hát persze! (kuncog) Poppy: (hisztizik a háttérben) Tönkretette az estémet!! Haza akarok menni!! Engedjenek, félre az útból!!
Ivy: Mi baja Miss Poppynak?
12trees: Véletlenül egy pohár vörösbort öntöttem a ruhájára. Olykor... én is...ügyetlenkedem.
Ivy: Ó, Mr.12trees, csak lépjen a lábamra, ahányszor csak akar, én csöppet sem bánom!

--(Ivy szobája Esti imához készül)--
Ivy: Halló! Csak én vagyok, ...Ivy. Ne haragudj, hogy hajnali háromkor háborgatlak, de annyira boldog vagyok! Ah...öhh...a püspök rengeteg pénzt szerzett az ínséges úrhölgyeknek, és mindenki jól mulatott. És Mabel is csak egyszer hányt! Óóóh, és táncoltam James-szel! Annyira jó érzés volt! Mh...öhm...és köszönöm, hogy a szépségversenyen ő lett a legszebb lakáj! Szerintem is jól választottál. Na de nekem holnap is korán kell kelnem. Jó éjszakát! (ágyba bújik) Jó éjszakát, Dorottya! (cupp)

YOU HAVE BEEN WATCHING
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


22. rész      Vissza a Mylordos kezdőlapra     24. rész
Make your own free website on Tripod.com